Pedig egyszerű. Könnyű. Fahéjas. Goffri.

De leégettem a vaníliapudingot, kidobtam a lábost, és minden tök büdös. 

Nna, elmondom azért. 

Összekeverjük ezeket, ilyen sorrendben:

20dkg puha vaj

15dkg cukor

2 tojás

1 tk. őrölt fahéj

15 dkg darált dió

1dl tejszín

30dkg liszt.

Itt az utolsó 3 nélkül:

Itt pedig mindenestül:

Ezután a forró, beolajozott goffrisütőbe tegyünk 2 evőkanállal, és süssük kb 2-3 percig, amíg barna nem lesz. Éns minden második után újra kentem olajjal.

Nem rendes tészta, inkább vajkrémszerű. Elvileg 6db lesz belőle, gyakorlatilag 8, de kisebbek, nem töltik ki a goffrisütőt.

Nagyon száraznak találtam, úgyhogy az első után hozzákevertem még egy deci tejszínt. Így se' lett sokkal jobb. Kicsit száraz, viszont baromi édes, és rohadtul fahéjas. Egy kávéskanálnyi elég lett volna a fahéjból.

Csináltam hozzá vaníliáspudingot. Csak éppen kicsit lett a lábos.

Itt kezdett el szépen kifelé ömleni. Áttettem egy nagyobba, és közben éreztem a szagot.

Mivel közben még sütögettem a goffrikat, nem volt időm folyamatosan kevergetni. Íme:

Egy percre beáztattam, aztán inkább kihajítottam a kukába. Ebben úgyis mindig minden leég. És gusztustalanul néz ki. És elegem lett.

A puding teljes egészében átvette ezt az égett szagot, úgyhogy csináltam egy csokipudingot, mert már csak azt találtam. 

Hát mit mondjak, azzal se lett valami tuti.

Egyébként az eredeti recept azt írja, hogy fahéjas cukorral megszórva tálaljuk. Hát, ha ezt én még megszórnám fahéjas cukorral, akkor konkrétan ehetnénk fahéjat, cukrot meg egy kis lisztet magában, kb. ezt az ízt adná vissza.

Úgyhogy ha valaki kipróbálja, illetve van ötlete, hogy is kéne ezt megsütni, ne tartsa magában. :)

Ja, és a családnak ízlett, tehát akár bennem is lehet a hiba.

Minden összejött ezzel a nyamvadt káposztás lángossal: a reszelő nem volt jó, az élesztő lejárt, a liszt kevés lett... De már annyira régen kinéztem ezt a receptet, és olyan marhára akartam lángost sütni - nem tudom, miért, hátha előbb nyár lesz, vagy ilyesmi. Szóval megsütöttem, nagy hiszti közepette.

Pedig nem egy nagy történet. Végy 50 dkg káposztát. Reszeld le. Mit írnak? "A káposztareszelőn." Haha, az mégis melyik?! Nekiálltam a kislyukún, a sajtreszelőn. Nem volt nyerő: szálaira bomlott, és elakadt benne még a nagykonyhagép hiperszuper darálója is, merthogy ugye én aztán neki nem állok kézzel reszelgetni. Cseréltem a kicsit nagyobb lyukúra:

Ezzel sikerült ledarálni:

Majdan besózzuk, és állni hagyjuk félórát.

Addig összekeverünk 3dkg élesztőt 2 evőkanál liszttel (én 5dkg-ot használtam), felöntjük 2dl langyos vízzel, és letakarva meleg helyre tesszük futni, 30 percre.

Háááááááát.... Feöntöttem vízzel, és arra gondoltam: ebből soha, de soha nem lesz normális felfutott élesztő, pláne hogy 3 napja le is járt. Tévedtem.

A káposztát, míg élesztő után futkostam, egy órát hagytam állni egyébként. Lényeg, hogy utána kicsavarjuk belőle a vizet, amit engedett, és két evőkanál olajon pirítjuk. "Amíg elveszíti zöld színét." Már elnézést, de ez eredetileg is sárga volt. 

Mindenesetre addig pirítottam, amíg itt-ott barna nem lett.

Megszórtam őrölt feketeborssal, és hagytam kihűlni.

Ha kihűlt, összekeverjük ezeket a dolgokat: 50dkg liszt, egy csapott evőkanál só, a kovász és a káposzta. És még egy deci víz. És dagasszuk.

Az enyém azért ilyen barna, mert az 50-ből 30dkg teljes kiőrlésű liszt került bele, hogy tökegészségesek legyünk, és ne menjen fel a cukrunk, na és a fehérlisztből összevissza 20 deka volt otthon, meg egy pici.

Egy óra alatt megkelt. Nem óriásira, de azért kétszer akkora lett, mint volt.

Úgy néz ki, mint valami rozscipó. :)

Kinyújtjuk, jó ragacsos, úgyhogy liszt kelleni fog hozzá bőven, kb egy centi vastagra, és kb tíz centi átmérőjű korongokat vagdosunk ki belőle.

A kis tálka volt a kivágóeszköz.

12 db lesz összesen.

Majdan még 30 percig hagyjuk őket ébredezni. Még dagibbak lesznek. Én kettőt azonnal kisütöttem, mert farkaséhes voltam, a többi még másfél órát kelt a deszkán, mert el kellett mennem otthonról.

Forró olajba tesszük, és pár perc alatt megsülnek. Ez a méret azért tuti, mert max 2db fér a lábosba. Úgyhogy szaggathatjuk kisebbekre is.

Egyébként még vizes kézzel ki kéne húzogatni, vagy szét, mint egy rendes lángost. Hát, nekem elszakadt. Pihentetés előtt is, után is. Úgyhogy nem húzogattam őket semerre.

Íme, az első darab. Odaégett. És gonosz is lett:

Az a jó a teljes kiőrlésűben, hogy az embernek gőze nincs, mikor van kész.

Belülről amúgy ilyen:

A többit már nem égettem oda, ahogy sötétedni kezdtek, megfordítottam, majd kivettem őket. 

Tejföllel és sajttal tökéletes volt. Még a végén újra megcsinálom... Majd egyszer... 

 Jó étvágyat! :)

Hát erre nagyon kíváncsi voltam, mivel még soha nem csináltam habkarikát. Azt a borzalmat, amit régen a Karácsonyfára tettünk. Vagy még ma is, de én már ránézni sem bírok.

Viszont kíváncsi voltam, ez-e a receptje. Éssss igen. :)

Nagyon kevés vele a munka, de akkor álljunk neki, ha van mit csinálnunk otthon. Ugyanis 2 órán át kell sütni. 

2 tojásfehérjét egy csipet sóval kezdjünk el felverni. "Mikor már kicsit habos", tegyünk hozzá apránként 7dkg cukor és 7dkg porcukor keverékét. 

Szerintem, ez már egy kicsit habos:

Nem tudom, mit jelent az apránként, úgyhogy ezt választottam apránkéntnak:

Majdan, írja a recept, verjük legalább öt percig, míg fényes nem lesz. Nos, mire beleadagoltam a cukrot, eltelt 15 perc. Olyan fényes lett... na jó, ezt nem írom ide Salamonról. :)

És egybe is állt. Ez itt nem mozgókép, hanem valóban nem csöppen le.

A következő lépés, hogy sütőpapírra "készítsünk 18cm átmérőjű, fél centi vastag korongokat". Hahaha.

A 18 centi, az pont az, amiből nem fér el 4 egy nagytepsire. Úgyhogy két tepsi kell.

Azzal a lapos fakanállal kenegettem a papírra. Amúgy, így utólag, bőven elég lett volna egy tepsi. Maximum vastagabbak lettek volna, mint fél centi... A pohár azért van ott, hogy a sütőpapír nyugton maradjon, amíg kenem.

Végül betesszük a sütőbe 110 fokra, légkeverésre, 2 órára. Ha nincs légkeverésünk, hagyjuk nyitva a sütőajtót 2 centire, javasolják az okosok.

Úgy félidőben melegítsünk össze 150gr étcsokit 1,5 dl tejszínnel. Én 2dl-be tettem 60gr étcsokit, meg egy nagy csokinyúl felét. Ezeket találtam a szekrényben.

Nem lett túl szép.

Azt írják, ha kihűlt, verjük fel. Hát, én ezt verhettem. A nagykonyhagép is verhette. Akár egy bokszbajnok is verhette volna, ebből nem lett hab. Pedig véletlenül vagy 30%-os volt a tejszín.

Végül a 2 óra elteltével, kivettem a korongokat. Könnyű velük bánni, nem törnek (még), nem ragad rájuk a sütőpapír.

Most pedig össze kéne ragasztanom őket a csokis tejszínnel - hát azzal ugyan nem, mert folyik, és meg kéne szórnom pirított mogyoróval - ami nincs itthon.

Azért egymásra pakoltam őket, és le is öntöttem.

Íme, a végeredmény:

Gyönyörű, gusztusos, és az étcsoki remekül megy a baziédes habkoronghoz.

Az nagy baja, hogy nem lett a tejszínből hab. Úgy, véleményem szerint, még jobb lenne.

És TÖRIK. Megpróbáltam elvágni, nem-nem: hasad. Úgyhogy ötleteket várok, hogy kéne megenni...

Nagyon egyszerű és nagyszerű! Mi is túl kevés halat eszünk. Heti kétszer, na persze. Évi kétszer örülök, ha van. Nem is értek hozzá (ehhez sem), nem is nagyon szeretem... Ez a tonhalas tészta az, ami erősíti a szabályt. :)

Fogj egy kicsi tonhalkonzervet. A sós verziót, ha találtál sótlant is a boltban. A rózsaszín a legfinomabb, szerény véleményem szerint, amelynek neve úgy kezdődik, mint Brazília egyik városáé. Bontsd ki, de NE így:

Igen, beleesett a teteje...

Az olaj nagy részét le szoktam önteni, a maradékot halastul egy lábosba teszem, kislángon. Rápréselek egy gerezd fokhagymát:

Ráöntök egy kis doboz tejszínt: 330gr volt, és főzőtejszínt sikerült, mert az volt itthon.

Újabb két perc keverés.

Végül tettem bele 5 evőkanál konzerv kukoricát:

És ezegyszer néhány csepp citromlét, amit soha nem szoktam. És sótlan lett, úgyhogy utána kellett sózni.

Bármilyen tésztára tehetjük, a tetejére reszelt sajt, és kész!

Jó étvágyat! :)

Miért sörkifli ez? Sörhöz kell enni? Ez olyan, mint a sörkorcsolya... Azt se' értettem soha. 

Imádjuk, amúgy. 

Először is, 3 dl tejbe belekeverünk egy ek. cukrot, meglangyosítjuk mondjuk a mikróban, beleteszünk 2-3 ek. tejfölt és 5 dkg élesztőt, majd lefedjük. (Én ismét 42 gr-os élesztőt használtam, mindig ilyen van itthon.)

Bazi jól felfut:

Közben összekeverjük a többi hozzávalót:

50 dkg liszt

1 tojás

1 csapott ek. só - legalább ennyi legyen! Különben sótlan lesz, és az szörnyű... Első kézből tudom. :) 

1,5dl olaj (vagy vaj, margarin).

Persze a tejes élesztő nélkül semmire nem megyünk:

Hozzáöntjük a tejes keveréket is, és dagasztjuk. Rugalmas tésztát kellene kapnunk - nem kapunk. Beletettem mind a fél kiló lisztet, és még mindig nem állt össze sehogy sem. Viszont a liszt pont elfogyott, és nem volt kedvem másikat bontani - de a tönkölyliszt nyitva volt, úgyhogy abból tettem még bele 10 dekát. Így sem lett jó, még kb. 5 dkg belement. No akkor már elkezdett összeállni, de végül kivettem a tálból, és kicsit gyúrtam rajta. (Nem úsztam meg.)

Íme:

A sütőt melegítettem kb. 5 percig 50 fokra bekapcsolva, azután kikapcsoltam, abba tettem a tésztát a kelesztőtálban. Egy teljes órára.

Belenéztem:

Hűha...

Ez aztán megkelt...

Kivesszük - persze összeesik, és 4 részre vágjuk.

Minden részt kinyújtunk kb fél centi vastagra, és kerekre.

Ugye, milyen kerek? Majdan 8 cikkre vágjuk. Én speciel a pizzavágóval tettem ezt. És jó matekosok kiszámolhatják, hogy 32db kifli lesz. De lehetnek kisebbek is, ez a méret olyan 3 falatnyi.

Szép, egyenletes méretűek lettek. :)

Ráhelyezünk egy darab sajtot - mi a füstöltet szeretjük a legjobban hozzá, de az egyik részébe most trappistát tettem. Az alábbinál JÓVAL nagyobb darab sajtot tegyünk bele, ez így szinte elveszett a kifliben. Pedig valamelyikből még ki is folyt - érthetetlen...

Feltekerjük, lásd első kép. 

Megszórhatjuk reszelt sajttal, lenmaggal, szezámmaggal, bármivel. Előtte kenjük meg villával felvert tojással, és sütőpapíron mehetnek a sütőbe.

200 fokon "aranybarnára" sütjük. 

Jó étvágyat!

Megjegyzés: ha nincs otthon sok sajt, a belsejét kenjük meg olvasztott vajjal, és csak a tetejére reszeljünk sajtot. 

Amikor semmi kedvem hússal szórakozni, levest főzögetni, és egy percem nincs sütit sütni... Akkor érkezik az öntött karfiol. 4-ből 3-an megesszük, ez már valami.

Fogunk 1kg karfiolt, szétszedjük legalább nagyjából, megmossuk, és feltesszük főni sós vízben. Az én karfiolom gigantikus volt, majdnem 2kg, úgyhogy kábéra leszedtem a 3/4-ét.

Legalább félórát fő. Villával piszkálgassuk, szurkáljuk, ha puha, akkor jó.

Közben 5dkg vajon (szóval kb. 3 evőkanálnyin) pirítsunk meg 20dkg zsemlemorzsát. Amikor hirtelen színt vált az alsó része, akkor már jó, a következő másodpercben odaég.

Ezután keverjük össze a következőket egy tálban, kis habverővel:

1 nagy pohár natúr joghurt, 1 kis pohár tejföl, 3 tojás, két csipet só és egy kevés őrölt szerecsendió.

Vajazzunk ki egy nagyobb és mélyebb típusú tepsit, és tegyük rá a megfőtt karfiolt. Mivel én elég nagy darabokban főztem meg, mikor kivettem őket a vízből, kissé összetörtem, hogy jobban kitöltse a tepsit. Ez legalább 45X25 centis.

Én megsóztam itt a karfiolt, biztos, ami biztos. Csak úgy nagyjából "meghintettem".

Szórjuk meg a zsemlemorzsával:

Majd öntsük rá szépen lassan a tejfölös keveréket (bármit csinálunk, nem fogja elfedni, úgyhogy megpróbálhatjuk kisebb tepsiben is):

Majdan reszeljünk rá sajtot, én trappistát reszeltem, méghozzá a nagylyukú reszelőn, mondván úgyis megpirul:

Maga a tökély, 200 fokra betoljuk a sütőbe, és 25 perc múlva kivesszük. Esetleg maradhat még, ha rendesen meg akarjuk pirítani a sajtot rajta. 30 perc után:

Jó étvágyat! :) 

Eredeti Jamie Oliver-recept. A honlapjáról. Bizony. És csak egy módosítást végeztem: "sötétbarna cukor" helyett, akármi legyen is az, tökhófehér cukrot tettem bele. 

Hozzávalók:

100gr dióbél

5-6 banán

125gr vaj, szobahőmérsékletű

125gr cukor

2 tojás

200gr liszt

2 tk. sütőpor

1 tk. szódabikarbóna

1 tk. őrölt fahéj

egy csipet só

olívaolaj (kb. fél deci)

Mindenekelőtt a diót 5 percre betesszük 175 fokra a sütőbe. "Amíg fantasztikus illatuk nem lesz." Hát, ezeknek aztán nem lett fantasztikus illatuk, de még csak realisztikus sem. Mindegy, bent voltak, kijöttek.

Utána összekeverjük a hozzávalókat, kivéve a banánt és az olívaolajat. És a lisztet is, mivel én a habverőfejjel kevertettem a lisztig:

Ekkor lecseréltem a sima keverőfejre, és beletettem lassanként a lisztet is:

Olyan állaga lett, mint egy vajkrémnek. 

Majdan összetörtem 5db banánt villával. Nem kell agyonverni őket, csak úgy nagyjából összetörögetjük villával. Megjegyzés: a mély tál tökéletesen és bosszantóan alkalmatlan a feladatra.

A diót is nagyjából vagdossuk össze. Ez a Jamie ilyen nagyjábóli receptes... Nem mintha bánnám.

Van nekem egy ilyen "hintakésem", merthogy milyen jó lesz fűszereket aprítani vele, sokba is került, menő is meg minden.

Három éve áll a szekrényben. Na most! Most aztán nagyjából felvágom a diót vele, de profi módon!

Nos, alacsonyan, de legalább össze-vissza repkedtek a diódarabok...

A banánnal együtt belekevertem a tésztába, ez kábé kettő perc.

Oké, most jön a bűvésztrükk a sütőpapírral. Kicsit (?) hülyén éreztem magam közben, de hát Jamie az Jamie. Szóval, fogjunk egy darab sütőpapírt, akkorát, ami majd bőven belefér a kenyérformába (őzgerincszerű), gyűrjük össze, és tartsuk csapvíz alá. Igen. Kétszer elolvastam ezt a részt, és tuti.

Remek, most pedig terítsük le, és kenjük be mindkét felét olívaolajjal. Igazából azt írta, hogy nyomkodjuk rá az olívaolajat, de nekem nagyon nem volt kedvem megfogni az olajos papírt. Úgyhogy kenőtollal (ecsettel) csináltam.

Végül beletesszük a formába. 1 literes formát ír, hát nem tudom, ez hány literes, sztenderd őzgerinc, gerinc nélkül.

Beleöntjük a tésztát, és betesszük a sütőbe 175 fokra egy órára.

Egy óra múlva megszúrjuk. Én 63 percig sütöttem, akkor már nem ragadt rá semmi a tűre.

Kiborítva:

Le lehet húzni róla a papírt, még nekem is sikerült, éppcsak egy kicsi darabka jött le róla.

Persze, várni kellene vele egy kicsit. Csakhát, már a sütés 30. percénél olyan isteni illata van, hogy mire letelik az egy óra, a család már toporzékol. Fel is vágtam rögtön:

Finom lett, bár nekem túl édes, szerintem kevesebb cukor is elég lenne. Meg esetleg csokidarabkák bele. Jamie csokoládévajat csinált hozzá - én nem. De úgy lehet tökéletes.

Másnapra még finomabb lett, pedig csak alufóliába tekertem, és kint hagytam a pulton.

Jó étvágyat! :) 

Előrebocsátom, nem lesz belőle sok. Egy kb. 25 centis szögletes szilikon formában sütöttem, és a harmadát simán benyomtam egyedül. A többi is hamar eltűnt. Legközelebb dupla adagot csinálok.

Egyébként úgy kezdődött, hogy az én leg... (bármely pozitív jelző behelyettesítendő) barátnőm azt kérdezte, nincs-e egy brownie receptem. Nem volt, de most már van. :)

Hozzávalók:

1/2 bögre növényi olaj (olívát használtam)

1 bögre cukor

1 tk vanília (ezt nem tudtam értelmezni, úgyhogy beletettem egy csomag vaníliáscukrot)

2 tojás

1/4 tk. sütőpor

1/4 tk só

1/3 bögre kakaópor (cukrozatlan)

1/2 bögre liszt.

Én először a cukrot és a 2 tojást kevertem össze, és a legvégére hagytam az olajat. De szerintem édesmindegy.

Ilyen lesz, habverőfejjel:

Ha mindent összekevertünk, kikent kb 20-25 cm-es tepsibe tesszük. Én nem kentem ki, lévén szilikon.

175 fokra betesszük a sütőbe 20 percre, vagy amíg a szélétől kezd elválni. Ne süssük túl, mert úgy marad finom a közepe.

Szokás szerint, meg kellett kóstolnom, nem bírtam várni... És szokás szerint, hiba volt. Megfordítottam, és frankón beleragadt...

Úgyhogy javaslom mégis a kikent verziót... és várni, amíg hűl egy kicsit...

Persze, így legalább észrevétlenül megehetjük a lemorzsálódott darabkákat... :)

Felvágtam, és megfordítottam, nehogy ronda képet tegyek fel:

Most, hogy így nézem róla a képet, kedvem támadt megint megsütni. Pedig tudjuk, mennyire imádok a konyhában tevékenykedni... De annyira finom lett!

Megjegyzés: édesszájúaknak mehet bele több cukor. A holland kakaópor legalábbis elég keserű, így a brownie sem lett éppen édes. Leginkább a "nagyon csokis" jelzővel illetném. Vagy extra csokis. Überbrutálcsokis... :)

Balról jobbra: sima, sajtos, alul pedig sajtos-lenmagos. De a sima is sajtos. Szóval értitek.

Tehát. Mindezeket összekeverjük:

1 bögre liszt

3/4 ek. só

1/2 ek. őrölt bors (opcionális)

4 ek. vaj (nem olvasztva)

226 (???) gr reszelt sajt - cheddart ír, én trappistával csináltam

3-4 ek víz.

Sima keverőfejjel keverte a Nagykonyhagép.

Utána következik a víz:

A receptírónak se' állt össze, úgyhogy adjunk még hozzá vizet (ő is ezt tette). Én összesen legalább 8 evőkanállal tettem bele, hogy végre összébb álljon.

Aztán golyóvá nyomkodtam.

Minimum 20 percre kell a hűtőbe tenni, és gondolom, becsomagolva jobb lenne, de elfogyott az átlátszó fóliám, és aznap este már semmire nem volt időm, úgyhogy egy éjszakát várakozott a hűtőben. Max. 24 órát ír.

Utána megkíséreltem kinyújtani, kicsit lisztes deszkán. Amilyen vékonyra csak tudtam.

Elcseszett ágaskodó szteggoszaurusznak pont jó lesz. 

Majdan kiszaggatjuk, kicsike formákkal. A gyerekek a szívecskére és a holdra szavaztak.

Ráhajigáljuk őket a sütőpapírra, és ha akarjuk, szórjunk rá még sajtot, vagy bármilyen magot. Így utólag, szebbek lesznek, ha megkenjük őket tojássárgájával.

175 fokon süssük őket 15-20 percig (gyakorlatilag 15 perc elég volt, ha már barnák, kivehetjük őket).

Voilá! :)

Egy pár perc, és elfogytak. Mind, pedig 2 tepsi lett. :)

Ennél a szegény apple charlotte-nál mindent elrontottam. Nagyon rendes tőle, hogy finom lett...

Egy pár apple charlotte receptet végigolvastam, és kiválasztottam a legegyszerűbbnek tűnőt... és még ezt is sikerült majdnem teljesen elszúrnom.

Kenyér, almával. Ősi "recept". Ha még nem etted, próbáld ki.

Nnah, kell hozzá 

450gr alma

kb 6 szelet kenyér

1 ek cukor

110gr vaj

1 tojássárgája.

Kiválasztottam néhány almát, méricskélés nélkül. (Gőzöm sincs, milyen almák, csak a Starking-et ismerem fel.)

Meghámoztam, össze-vissza felvágtam (lefaragtam a csutkáról), és beletettem egy lábosba. Rá az evőkanál cukor, és 25gr vaj. Melegíteni kezdtem, majd eszembe jutott, hogy kellett volna engedni rá egy kis vizet. Úgyhogy leöntöttem egy deci vízzel.

Fővögetett, kevergettem,

azután mikor megpuhultak, leturmixoltam:

Eddig minden szupertuti volt.

Ezek után mikrózgattam a többi vajat, és a héj nélküli kenyérszeleteket beletunkoltam, mintha bundáskenyér lenne belőlük. Jó sok vajat beszívott persze. Azután kibéleltem vele a legkisebb jénait, nagyméretű szuflétál híján. Merthogy azt írta a recept. Beleöntöttem az almaszószt. Egy kicsi maradt, azt bekanalaztam, és tök egészségesnek éreztem magam. 

Azok a sárgás foltok ott a kenyéren, na az a vaj. A recept szerint MINDENHOL legyen vajas.

Végül rátettem a tetejére a maradék 2 szeletet:

Ezek után "tegyünk rá egy nehéz, hőálló edényt". Na bakker. Rányomtam a jénai tetejét, fejjel lefelé.

Rátettem ám egy nehéz kerámiatálat is, csakhogy a szélén akkor sem zárt a fedél körben. Maradt egy centi rés.

Végül, hosszas rápakolászás és lenyomkodás után feladtam. Megfordítottam a tetejét, "jó lesz az úgy".

Tiszta ragacs lett a vajaskenyértől. Vagy vajas kenyértől.

Betettem 200 fokra a sütőbe, rácsra, 30 percre. Azonnal eszembe jutott, hogy az almaszószba bele kellett volna keverni a tojássárgáját is, de már nem szedtem szét.

20 perc elteltével füstszagot éreztem. Ránéztem: a sütőben terjengett a füst. Kisebb pánikba estem, ezért nem fotóztam le. Viszont bent hagyni sem mertem, úgyhogy kivettem:

Az almás-vajas lé kiforrt a jénai tetején, és szépen lecsöpögött a sütő aljára, majd vélhetően meggyulladt. Ugyanis szép lyuk lett a sütő aljában... Mínusz egy négyzetcentiméter zománc... Szóval, tegyetek alá egy tepsit, vagy legalábbis alufóliát. Vagy valóban nehezéket a tetejére.

És ezek után várni kellett volna még vele vagy 6 órát, de persze én kiborítottam:

Lásd az első képet is. Olyan, mint egy jól megtermett zsömle. 

És fel is vágtam, azt se' kellett volna.

Szétcsúszik.

Viszont az íze...!

Egy kis vaníliafagyit elviselne, ha már nincs türelmünk, együk meg forrón, úgy menne hozzá.

Nekem baromira ízlett. De ez az 1.0 verzió. Hamarosan megcsinálom még egyszer - tojássárgájával, füstölő sütő nélkül, megvárva, míg kihűl. Megírom majd, milyen lett. :)

Jó étvágyat! :)

UI: Ha úgy vesszük, vacsorának is beillik. Csak alma, vaj és kenyér, na meg egy evőkanál cukor...