Pedig egyszerű. Könnyű. Fahéjas. Goffri.

De leégettem a vaníliapudingot, kidobtam a lábost, és minden tök büdös. 

Nna, elmondom azért. 

Összekeverjük ezeket, ilyen sorrendben:

20dkg puha vaj

15dkg cukor

2 tojás

1 tk. őrölt fahéj

15 dkg darált dió

1dl tejszín

30dkg liszt.

Itt az utolsó 3 nélkül:

Itt pedig mindenestül:

Ezután a forró, beolajozott goffrisütőbe tegyünk 2 evőkanállal, és süssük kb 2-3 percig, amíg barna nem lesz. Éns minden második után újra kentem olajjal.

Nem rendes tészta, inkább vajkrémszerű. Elvileg 6db lesz belőle, gyakorlatilag 8, de kisebbek, nem töltik ki a goffrisütőt.

Nagyon száraznak találtam, úgyhogy az első után hozzákevertem még egy deci tejszínt. Így se' lett sokkal jobb. Kicsit száraz, viszont baromi édes, és rohadtul fahéjas. Egy kávéskanálnyi elég lett volna a fahéjból.

Csináltam hozzá vaníliáspudingot. Csak éppen kicsit lett a lábos.

Itt kezdett el szépen kifelé ömleni. Áttettem egy nagyobba, és közben éreztem a szagot.

Mivel közben még sütögettem a goffrikat, nem volt időm folyamatosan kevergetni. Íme:

Egy percre beáztattam, aztán inkább kihajítottam a kukába. Ebben úgyis mindig minden leég. És gusztustalanul néz ki. És elegem lett.

A puding teljes egészében átvette ezt az égett szagot, úgyhogy csináltam egy csokipudingot, mert már csak azt találtam. 

Hát mit mondjak, azzal se lett valami tuti.

Egyébként az eredeti recept azt írja, hogy fahéjas cukorral megszórva tálaljuk. Hát, ha ezt én még megszórnám fahéjas cukorral, akkor konkrétan ehetnénk fahéjat, cukrot meg egy kis lisztet magában, kb. ezt az ízt adná vissza.

Úgyhogy ha valaki kipróbálja, illetve van ötlete, hogy is kéne ezt megsütni, ne tartsa magában. :)

Ja, és a családnak ízlett, tehát akár bennem is lehet a hiba.