A páromnak ez "nem étel". Ez valami "édességféle".
A gyerekek meg én viszont imádjuk, és csak két összetevő kell hozzá: tészta meg búzadara. Na jó, még egy kis lekvár, esetleg porcukor nem árt. De én magában is megeszem. Addig eszem, amíg fér. Aztán még egy keveset.
Először, feltesszük forrni a vizet. Tegyünk bele sót és olajat.
Utána, bontsuk ki a tésztát. Bármilyen megfelel, nekem a fodros nagykocka jön be hozzá a legjobban. (Nekem minden kajához a fodros nagykocka jön be.)
Így NE bontsuk ki a tésztát:
Erre az van írva, hogy 7-9 perc. Áldom a tésztagyártókat, hogy ráírják.
Így hát pontosan 8 percig főzöm, és meg is főtt ennyi idő alatt.
Először habzik, aztán fődögél.
Közben tegyünk fel egy laposabb lábosban kb 2dl búzadarát némi zsiradékon "pirulni". 2 főre. Én úgy mondanám, kb egy centi vastagon a kb 25 centis lábos aljába terítsük el. (A tészta mennyiségéről: két maréknyit szoktam tenni/fő. Jelen esetben még egy kicsit, mert ezt MINDET meg fogom enni, ami marad...)
Látjátok azokat a sötétebb kis szemeket? Na azok odaégtek. Villámgyorsan zárjuk el, mert a következő másodpercben feketék lesznek és ehetetlenek.
Öntsünk rá kb 2dl FORRÓ vizet. Nagyon sokáig nem tudtam igazán jól megcsinálni a grízestésztát (sem...), azután a nagymamám elárulta, hogy FORRÓN öntjük rá a vizet. És figyelmeztetett, hogy VIGYÁZZAK, felcsap a gőz.
Elkeverjük, ne tocsogjon a vízben, de azért érjen el lehetőleg mindenhova. Így néz most ki:
Fedjük le, és hagyjuk békén. Neki is kell a pihenés.
A tészta közben tuti, hogy megfőtt, leszűrjük. Itt a kedvenc eszközöm:
Egy áldás ez a szűrő. Nagy, könnyű elmosni, de a lyukak kicsik rajta. És ha a gyerek nekiáll a földhöz verni, azt is túléli, és csodás hangja is van.
A tésztát tegyük a búzadarába, és keverjük össze.
Keverjük még, mert nagy darabokban van a búzadara (ismétlem, én ÍGY IS megeszem... mindet...):
ÉS kész. Kiszedjük tányérra, teszünk rá lekvárt...
Illetve porcukrot, lásd első kép. Jó étvágyat! :)
Egyéb: ha a tészta nagyon gyorsan megfő, hagyjuk a búzadarát még 10 percig állni. Akkor biztosan nem marad kemény.
Nagymamám azt is mondta, annak idején a férfiak sósan ették. Lehet, ezt kellene kipróbálnom. És akkor már végre étel lenne szegényből... :)
