A morzsasütin, meg az üveghegyen túl, a kezdők és kétbalkezesek és lusták és időhiányosak, szóval az én legjobb barátom a konyhában: a sütőzacskó.

Itt benne a kész csirke:

Itt meg ő:

Végy néhány csirkecombot. Ha jóban vagy a hentessel, az gond lehet e témában. Ugyanis én bementem, és azt mondtam, némileg mormogva, félig magamnak: "Kérek szépen 3 csirkecombot, ami szétvágva lesz 6, az pont elég." Aztán elkezdtünk beszélgetni, olyasféle világmegváltó dolgokról, mint a globális felmelegedés, a magyar húsáru minősége, meg fontosabbakról is, mint például a gyerekek iskolai felvételije, és így kaptam 6 egész csirkecombot. 

Nem tűnt fel, nem, a súlya sem, az ára sem, itthon sem. Aztán kicsomagoltam:

Ennyit még húsrajongó csemetékkel sem eszünk meg egyszerre. Áááááááá. Hármat lefagyasztottam:

Csak annyira fogom meg, amennyire muszáj...

A maradék hármat azért becsülettel megmostam, és leszedegettem a pár darab rajta maradt tollizét. 

Utána keresni kezdtem a csirkefűszert. Ezen az egyen kívül semmit nem találtam:

Hát, akkor most pulycsirke lesz. Megnéztem: van a fűszersóban SÓ, de nekem mégis mindig sótlan marad egy kicsit a hús, úgyhogy be is sóztam, utána rádörzsöltem az egész zacskónak kb. a felét.

Ezután elővettem egy sütőzacskót. Úgy tűnik, hogy menten kiszakad, de nem, ez csak a látszat. Beletettem a 2 combot, összekötöttem a végét - mellékelnek hozzá összekötő műanyag "záróklipszet" -, villával kicsit kilyuggattam, és betettem a 200-220 fokos sütőbe, középtájra, alsó-felső sütésre.

Másfél óra múlva kivettem. Az első képen látható zacskóstul, itt már kibontva:

Én még simán sütöttem volna egy fél órát, hogy ropogós széndarabka legyen, de az az igazság, hogy ennyi elég neki.

Kész! Már csak köret kell hozzá. Kivéve, ha a fent említett húsevő csemetékkel rendelkezünk. Összéletkor: 7 év, teljesen lerágott csirkecombok száma: 3, plusz elfogyott mellé egy kisüveg csemegeuborka, és egy tekercs papírtörlő. De köretet NEM kérnek.

Mégis meg kell volna sütnöm mind a hatot... :)