Emlékszem, mikor kitört Magyarországon a muffinmánia. Még valahol van egy receptkönyvem is, amiből soha nem csináltam muffint. Mert ez olyan kis szerencsétlen süti. Nem izgalmas, nem érdekes, és mivel a kézügyességem kábé sehol nincs, szépen fel sem tudom őket díszíteni. De most kaptam a cuki kis rózsaszín formákat, úgyhogy nekiálltunk a gyerekekkel. Egész jó lett. Kicsit olyan... hamis aranygaluska ízű. 

Íme, a variálható alaprecept, ráadásul bögrés:

1 tojás

1 bögre cukor

2 bögre finomliszt

1 csomag sütőpor

250ml tej

125 ml napraforgó olaj.

Mi még tettünk bele: egy csomag vaníliás cukrot, és egy citrom reszelt héját.

Először kevergessük a tojást, utána tegyük bele a cukrot, majd a liszttel összekevert sütőport és a tejet, végül az olajat. 

Ezt most kivételesen nem a géppel, hanem a habverővel csináltuk. 

Kész. 

Ezek után fogtam a kis formákat, meg még két nagyot, amiben felfújtat lehet csinálni, és egy tepsibe tettem őket. A formáim szilikonok, de a két nagyobbat sem kentem ki. Pedig azt írja a recept, hogy vajazzuk-lisztezzük a formákat. Elvileg ez 12 darabhoz jó, nekem 9 formám van, de szerintem még legalább 6-ot megtölthettünk volna. Mondjuk ezek a formák kifejezetten picikék.

Igen, a fele melléfolyt. És SOHA, de soha ne töltsük színültig a formákat. Mert miután beraktuk a sütőbe 180 fokra, így fognak kinézni:

20 percig sütöttem őket. Aztán áttettem légkeverésesre, mert a belsejük folyt. 10 perc után egyértelmű volt, hogy meg fognak égni, úgyhogy kivettem őket. Megsültek rendesen. 

Később rájöttem, hogy bent maradt egy nagy tepsi a sütő aljában...

Egyet még forrón kivettem a formából - nem kellett volna. A többit csak áttettem a tálcára, formástul.

Miután az az 1 darab olyan szerencsétlenül jött ki a formából, megvártam, míg kihűltek. Akkor már könnyen kijöttek a formából - de akkor néztek ki csak igazán szerencsétlenül...

És ez a 6 legszebb!!!

Mit tegyünk, ha a sütink bűnronda? Öntsük le. :) 

Főztem egy vaníliapudingot, jó sok tejjel, hogy sodószerű legyen. Ráreszeltem egy kis étcsokit, és íme:

Itt van egy másik, fehér tányéron:

Hát nem gyönyörű?? :)

Ízre is finom lett. Nem az az "Uramisten-ilyen-jót-még-nem-ettem", nem, az az amerikai morzsasüti volt, lásd korábban. (A többiek szerint.) De maradéktalanul elfogyott. :)