Előre szólok, lekvárral jobb. Méghozzá savanykással.
Ennél több lekvárral, mint ami a képen látszik.
Nade, kezdjünk bele. Legalább ti, mert nekem nem sok kedvem volt. De javára szóljon, hogy egyszerű, olcsó, és laktató. És bazi sok lesz belőle, a kevés összetevő ellenére, már a második szomszédnak is adtam, és még mindig van.
Íme a recept:
0,5 kg liszt
egy egész élesztő + 2dl tej + egy teáskanál cukor
1 tk só
5 evőkanál cukor
125 gr vaj
még 1 dl tej
opcionálisan lekvár, avagy dzsem
A tejbegrízhez: 1/2l tej, 2 evőkanál cukor, búzadara kb. 1dl, hígra kell csinálni
A tetejére: egy nagy tejföl + egy tojás + 2ek cukor.
Most már rettentő bonyolultnak hangzik, én a harmadik osztásnál ("a tetejére") keresnék egy másik receptet.
Szóval, felfuttatjuk az élesztőt: a 2dl langyos és cukros tejbe belemorzsoljuk (magyarán, törve beledobáljuk) az élesztőt. Még a blog története során nem (és amúgy sem nagyon) sikerült ilyen frankón felfuttatnom:
A dagasztófejjel kevertettem össze a többi hozzávalót, és beletettem az élesztőt is, de bevallom, nem igazán sikerült összegyúrnia:
Itt még egy evőkanálnyi lisztet rászórtam, akkor se'. Úgyhogy nagy örömömre, lehetett kézzel gyúrni. Bosszantó recept ez.
Lisztezett deszkán próbáljunk belőle golyót kreálni:
Ezen a ponton úgy éreztem, az életben nem lesz normális golyó. Kicsit halálcsillagos lett, azzal a benyomódással. Kapcsoljuk be a zenét, és gyúrjuk tovább... Mert ilyennek kell lennie a drágának:
Majdan kiliszteztem a legnagyobb tepsit, és kinyújtva beletettem:
Ekkor a párom teljes lelki nyugalommal azt kérdezte: Hol a kihűlt tejbegríz?
Mire én halkan elkezdtem kiabálni, hogy "azt hittem, ez a nyomorult még kelni fog!!". Aztán rájöttem, hogy nem, nem kell keleszteni.
Gyorsan megfőztem a tejbegrízt: a tejbe beletesszük a cukrot, ki amennyire édesen szereti, beleöntjük a grízt, és főzzük, amíg fel nem forr. Kislángon, hogy egy örökkévalóságnak érezzük. Ha túl sűrű, tegyünk hozzá még tejet.
Ezt követően fújtam, és kevertem, és fújtam, és kevertem, és mikor meguntam, ráöntöttem a tepsiben lévő tésztára:
Elterítjük, és jöhet rá a lekvár. Abban a bizonyos bútoráruházban vásárolt lekvárunk volt éppen itthon, méghozzá áfonya. Konkrétan vörös áfonya dzsem. Szóval az a tömörebb fajta, nem folyós.
KEVÉS! Többet tegyünk rá, mint a képen! :)
Már csak a ráöntendő cuccot kell összekeverni.
Öntsük rá, lehetőleg mindenhova, akkor a család a szélét is meg fogja enni a sütinek. Bocs, lepénynek.
Nem túl vonzó látvány. És még nőni fog. Akkor sem lesz túl vonzó. :)
180 fokon süssük 45 percig. Alsó-felső sütés. Végül beleszúrtam egy villát, mert a szurkálótűm eltört. (Hagyjuk.)
De a villa nem vált be, mert a teteje ragacsos marad kicsit, úgyhogy beleszúrtam csak alul, a tésztába. Oldalról. Miután az nem ragadt rá, késznek nyilvánítottam.
Ott látható a villa nyoma, és a jobb sarokban alul is picit, ahol a tésztába szúrtam.
És épp azt a sarkát fotóztam le.
Mondjuk összesen egy óra munka, plusz a sütés. Ismét végiggondoltam, és majdnem végigexceleztem, mennyibe kerül, de végül csak azt mondanám, nem sokba. Viszont nagyon laktató, kifejezetten "tömős". Vacsorára is megfelel.
Jó étvágyat! :)
UI: A receptet a TV Paprikán láttam. Természetesen nem volt nálam semmi, hogy felírjam a pontos receptet, úgyhogy saccolós lett - de a fenti recept azokat a mennyiségeket tartalmazza, amennyit én tettem bele.
