Én nem értem, hogy lehet, de akármilyen kevés krumplipürét csinálok, mindig marad. MINDIG! (Lehet, hogy nem finom?...)

Most is maradt 2 adag, kábé. Négy szem krumpli, mondjuk, meg a sallang.

Nem is néz ki túl vonzón, ezt senki nem fogja már megenni. Lehetne belőle krokettet csinálni, például. Meg valami burgonyagombóc receptet is láttam. De végül a pogácsának álltam neki.

Ez ilyen ad-hoc recept. Beletettem 2dl tejben kis cukorral felfuttatott kb. 25gr élesztőt, egy tojást, legalább 3 teáskanál sót, és majdnem egy kg lisztet. 

A Nagykonyhagép pedig hősiesen dagasztotta. Ilyen szép lett:

Betettem a langyos sütőbe kelni:

Aztán rájöttem, hogy sajtot is tennék rá és/vagy bele, és el kellett mennem sajtért. Úgyhogy egy jó órát kelt.

Megkelt, hurrá, de baromi ragacsos volt a tészta. Negyedórán át csak dörzsöltem le a kezemről, miután kiimádkoztam végre a tálból.

Meg is kóstoltam, így nyersen, és még mindig sótlan volt, úgyhogy még kapott sót. (Csak a nyers tojás, ami gond lehet benne. Bár én még emlékszem a cukorral kikevert tojássárgájára... Mmm...)

Végül csak összeállt.

Úgy néz ki, mintha cipó lenne belőle. 

Kinyújtottam, ujjnyi vastagra. Valóban. Azután az egyik felére szórtam reszelt trappistát:

Ráhajtottam a másik felét, kinyújtottam, és ismét kapott sajtot:

Végül szép háromszög lett:

Azok ott a krumplidarabok benne. 

Kiszaggattam a közepes kerek formával.

Egy tepsit kikentem margarinnal:

És belepakoltam őket. Megkentem villával felvert tojással, amit megsóztam. Mármint a tojást, nem a villát.

És raktam a tetejükre is egy kevés sajtot. Egy centi hely van közöttük - nőnek, de inkább felfelé, és nem sokat.

Annyira kupis a konyhám, hogy már csak a széken jutott hely a tepsinek...

Majdan betettem őket, először 200 fokra, 10 percig, utána 175 fokra, elvileg ez még 10 perc lett volna, de 17 lett:

És most megmutatom, milyenek lesznek, ha végig 200 fokon vannak, olyan 25 percig:

Ugye, hogy sokkal szebbek???

Alulról a második sorban, a legbaloldalabbi (ilyen szó tuti nincs), az nem lapos volt, hanem eredetileg egy golyó. Az nem nőtt igazán, hanem inkább kicsit elterült. Integrálódott. :)

Mi beletunkoltuk egy kis natúrjoghurtba - konkrétan ez lett a vacsora, mert nem bírtuk abbahagyni. 

UI: Elnézést a nem egzakt receptért. Tulajdonképpen addig tegyünk hozzá lisztet, amíg már fel tudjuk emelni anélkül, hogy nyúlna, és ragaszkodna a táljához. Avagy a gyúródeszkához.

Egyéb: A sóra nagyon kell figyelni. Részemről egy sótlan pogácsa az ehetetlen kategória. És ebből két tepsi lett...

Jó étvágyat! :)