Kétféle ember van: aki szereti a mogyoróvajat, és akit a világból ki lehet vele kergetni. 

Nos én nem is olyan rég kanállal meg tudtam enni egy fél üveggel egyszerre. Klasszikus módon lekváros kenyérre kenve, hát arról ne is beszéljünk...

Baromira hizlal, és nem is olcsó... Ez a süti pedig még rettenetesen cukros is... De legalább egyszerű, kábé tíz perc munka, és tíz másodperc alatt elfogy.

Szóval, a hozzávalók:

1 bögre mogyoróvaj

1 bögre cukor

2 tojás

1 kávéskanál vaníliaaroma

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só.

Eredetileg minden hozzávalóból kétszer ennyi volt, kivéve a tojást, de felezve is két tepsi lett belőle.

Na akkor kínkeservvel mérjünk ki egy bögre mogyoróvajat:

Sima, nem darabos, de szerintem a darabosból is ugyanilyen jó (sőt).

Ez egy fél kg-os üvegnek nagyjából a fele.

Napsütésben sütöttem. :)

Azután tegyünk mindent egy tálba, és habverővel keverjük össze. Amíg a tojást bele nem tesszük, nem könnyű - persze a gépnek nem probléma. Ennyi sütőport tettem bele:

És ennyi vaníliaaromát:

Keverte, keverte, de még mindig így nézett ki, a tojás nélkül:

Cserébe, miután beletettem a tojást, nagyon lágy lett:

A recept azt írja, formázzunk belőle golyókat, és nyomjuk le a tetejüket villával, így "mintás" tetejük lesz. Na nem, ebből ugyan nem formázunk golyókat. Száz év alatt se'. Leginkább a habnyomózsákot tudnám javasolni. De mivel nekem ahhoz sem volt kedvem (és elmosni is macerás), evőkanállal próbáltam kis adagokat a sütőpapíros tepsibe "halmozni":

Itt kissé elkeseredtem... De nem kellett volna. Ugyanis miután betettem őket 175 fokra a sütőbe, 9 percre (8-10 percet ír a recept), így néztek ki:

Oké, lehetnének szebbek, de azért egész keksz-formájúak, nem?! 

A belsejük lágy maradt, így a második adagot 15 percig sütöttem. Azok teljesen átsültek, igazi "ropogósak" lettek (de azért nem annyira, mint a háztartási keksz). Megpróbálom szemléltetni a különbséget.

Lágy belsejű:

Teljesen átsült:

Remélem, látszik. :) 

Végül itt egy kép, ez a kétharmada kb. az egésznek (összesen kb. 30db lett):

Jó étvágyat! :)

Tippek:

A vaníliaaromát helyettesíthetjük vaníliáscukorral.

Rendkívül édes. A cukrot nyugodtan lehet csökkenteni.

A párom szerint étcsoki-darabkák kellenének még bele.

A lágy belsejűek sosem száradnak ki teljesen, mindig kicsit lágyak maradnak. Gyakorlatilag hajlíthatóak. Nekem azok jobban ízlettek. (Mondjuk abból megeszek 8-at, a keményebből 2-t. Aztán abból megint 8-at... végül ha elfogyott, az összes többi keményet. Bár, addigra eltünteti a család...)

Nincs vele nagy munka, a sütőpapírnak hála, nem is koszol be száz edényt, viszont nyugodtan ki lehet rakni bármilyen vendégség esetén, még a gyerekseregnek is, mert nem nagyon morzsálódik. :)

Senki nem tudja abbahagyni - még azok sem, akik nem szeretik a mogyoróvajat, mert a végeredmény mogyorós, de inkább mogyorós süti/keksz/cookie, nem kifejezetten mogyoróVAJAS.