Előre szólok, lekvárral jobb. Méghozzá savanykással. 

Ennél több lekvárral, mint ami a képen látszik.

Nade, kezdjünk bele. Legalább ti, mert nekem nem sok kedvem volt. De javára szóljon, hogy egyszerű, olcsó, és laktató. És bazi sok lesz belőle, a kevés összetevő ellenére, már a második szomszédnak is adtam, és még mindig van.

Íme a recept:

0,5 kg liszt

egy egész élesztő + 2dl tej + egy teáskanál cukor

1 tk só

5 evőkanál cukor

125 gr vaj 

még 1 dl tej

opcionálisan lekvár, avagy dzsem

A tejbegrízhez: 1/2l tej, 2 evőkanál cukor, búzadara kb. 1dl, hígra kell csinálni

A tetejére: egy nagy tejföl + egy tojás + 2ek cukor.

Most már rettentő bonyolultnak hangzik, én a harmadik osztásnál ("a tetejére") keresnék egy másik receptet. 

Szóval, felfuttatjuk az élesztőt: a 2dl langyos és cukros tejbe belemorzsoljuk (magyarán, törve beledobáljuk) az élesztőt. Még a blog története során nem (és amúgy sem nagyon) sikerült ilyen frankón felfuttatnom:

A dagasztófejjel kevertettem össze a többi hozzávalót, és beletettem az élesztőt is, de bevallom, nem igazán sikerült összegyúrnia:

Itt még egy evőkanálnyi lisztet rászórtam, akkor se'. Úgyhogy nagy örömömre, lehetett kézzel gyúrni. Bosszantó recept ez. 

Lisztezett deszkán próbáljunk belőle golyót kreálni:

Ezen a ponton úgy éreztem, az életben nem lesz normális golyó. Kicsit halálcsillagos lett, azzal a benyomódással. Kapcsoljuk be a zenét, és gyúrjuk tovább... Mert ilyennek kell lennie a drágának:

Majdan kiliszteztem a legnagyobb tepsit, és kinyújtva beletettem:

Ekkor a párom teljes lelki nyugalommal azt kérdezte: Hol a kihűlt tejbegríz?

Mire én halkan elkezdtem kiabálni, hogy "azt hittem, ez a nyomorult még kelni fog!!". Aztán rájöttem, hogy nem, nem kell keleszteni. 

Gyorsan megfőztem a tejbegrízt: a tejbe beletesszük a cukrot, ki amennyire édesen szereti, beleöntjük a grízt, és főzzük, amíg fel nem forr. Kislángon, hogy egy örökkévalóságnak érezzük. Ha túl sűrű, tegyünk hozzá még tejet.

Ezt követően fújtam, és kevertem, és fújtam, és kevertem, és mikor meguntam, ráöntöttem a tepsiben lévő tésztára:

Elterítjük, és jöhet rá a lekvár. Abban a bizonyos bútoráruházban vásárolt lekvárunk volt éppen itthon, méghozzá áfonya. Konkrétan vörös áfonya dzsem. Szóval az a tömörebb fajta, nem folyós.

KEVÉS! Többet tegyünk rá, mint a képen! :)

Már csak a ráöntendő cuccot kell összekeverni. 

Öntsük rá, lehetőleg mindenhova, akkor a család a szélét is meg fogja enni a sütinek. Bocs, lepénynek.

Nem túl vonzó látvány. És még nőni fog. Akkor sem lesz túl vonzó. :)

180 fokon süssük 45 percig. Alsó-felső sütés. Végül beleszúrtam egy villát, mert a szurkálótűm eltört. (Hagyjuk.) 

De a villa nem vált be, mert a teteje ragacsos marad kicsit, úgyhogy beleszúrtam csak alul, a tésztába. Oldalról. Miután az nem ragadt rá, késznek nyilvánítottam.

Ott látható a villa nyoma, és a jobb sarokban alul is picit, ahol a tésztába szúrtam. 

És épp azt a sarkát fotóztam le.

Mondjuk összesen egy óra munka, plusz a sütés. Ismét végiggondoltam, és majdnem végigexceleztem, mennyibe kerül, de végül csak azt mondanám, nem sokba. Viszont nagyon laktató, kifejezetten "tömős". Vacsorára is megfelel. 

Jó étvágyat! :) 

UI: A receptet a TV Paprikán láttam. Természetesen nem volt nálam semmi, hogy felírjam a pontos receptet, úgyhogy saccolós lett - de a fenti recept azokat a mennyiségeket tartalmazza, amennyit én tettem bele. 

Még mindig van fagyasztott málnánk, és túró is volt itthon, és valami nem átlagosat akartam csinálni, ja és étcsoki kevés volt itthon... Így a csokis szuflé helyett megszavaztuk a túrósat. 

Az neki a neve, hogy "túrószuflé forró málnaöntettel". No.

450gr fagyasztott málnát engedjünk fel. (Ez nem történt meg.) Kevés vízzel forraljuk fel, és öntsük bele egy fél citrom levét. Citrom nem volt itthon, és a kevés víz sem lett olyan kevés, íme:

Ennél jóval kevesebb víz is elég. Felforrt, kihűlt, leturmixoltam - és tettem bele egy evőkanál porcukrot, mert számomra ehetetlenül savanyú volt.

Oké, ezek után fel kell verni 4 tojássárgáját habbá, 40gr porcukorral. Hát, a 40gr porcukor bazi sok bele, de nagyjából felverődött:

Köszönjük néked Nagykonyhagép!

A többi hozzávalót is keverjük össze, én a habverő fejjel csináltam:

40gr porcukor, 20gr keményítő, 1 cs. vaníliáscukor (jobbaknak egy vaníliarúd kikapart belseje), egy citrom héja (akinek ugye van otthon). Igen kicsi mennyiség ez:

Plusz 4 tojássárgája, és 100gr túró. Ezek mind együtt így néznek ki:

A túrót törjük át. Ne úgy, mint én, aki nem törte át, hogy óriási túródarabok maradnak benne, mert úgy nem az igazi.

Végül, keverjük bele, óvatosan forgatva ugye, a habot. Ez számomra reménytelen. Most vagy belekeverjük, vagy nem. De fogatva?? Az eredmény:

Csak mondom, hogy az alján áll a tojássárgájás rész.

Fogjunk ilyen kis kerámia szufléedénykéket, amiből 6 kéne, és nekem természetesen 4db van, és vajazzuk, majd porcukrozzuk ki őket.

Elővettem még 2 üvegtálkát, aminek az volt az aljára írva, hogy "heat resistant", és azokat is kivajaztam, porcukroztam. Majd elővettem a legszebb, négyszögletes kerámiasütőedényemet... És nem fértek bele.

Az edénykéket nem szabad színültig tölteni, max 3/4-ig, és alá kell önteni egy ujjnyi forró vizet. Mivel nem bírtak ebbe beleférni, elővettem a legszakadtabb tepsimet, amiben már nem sütünk, csak olyat, ami nem ér hozzá.

Ebbe belefértek.

Ne felejtsük el a vizet aláönteni, attól még, hogy azt elfelejtettem lefotózni.

Végül betoljuk a sütőbe, 180 fokra, 18-20 percre (tehát 19 percre).

Íme:

Hát, nem igazán jöttek fel. De egyébként finomak lettek - ugyan szerintem kicsit tojásízűek, de állítólag ezek mind ilyenek. A málnaszósz nagyon feldobja, azzal az igazi. Ennél azért többet tegyünk rájuk:

És ne feledjük, "forró málnaszósszal". (Hidegen is jó volt.)

Jó étvágyat! :) 

És még ezt is muszáj feltennem:

UI: Ha igazán jók akarunk lenni, át is passzírozzuk a málnát, hogy ne legyenek benne magok. Én nem találtam fontosnak.

UI.2: A hozzávalók listája még egyszer:

450gr fagyasztott málna

1 citrom

4 tojás

100gr túró

vaníliarúd/vaníliáscukor 1cs.

80gr porcukor

20gr keményítő

vaj a formák kikenéséhez.

Azért valódi, mert hamisat akartam csinálni, csakhogy nem kaptam fagyasztott krumplis nokedlit, vagy krumplinélkülit, vagy bármilyet. Viszont a juhtúrót meg a rendes túrót már megvettem... Úgyhogy csak rávettem magam a sztrapacskára, mert, bár szeretjük, időigényes, macerás, mégpedig azért, mert le kell reszelni a krumplit, ráadásul a LEGKISEBB lyukon, ami található a reszelőn... És ezt mindenki utálja. Én is.

Nade, elővettem az elektromos reszelőt. Utána meg a botmixert. Bármit, csak ne kézzel kelljen reszelni.

A krumpli:

A fele ment bele végül, 5db krumpli.

A reszelő:

Az eredmény:

Hát, ez sztrapacskába nem jó. Amúgy tökjó, csak ennél pépesebbnek kell lennie. Ekkor következett a botmixer:

Na, most már pépes (és kellően rondán néz ki).

Beletettem 2 tojást:

Beletettem egy púpozott evőkanál sót is, majd elkezdtem adagolni hozzá a lisztet. Az egyszerű keverőfejjel, nem a dagasztóval.

Kb. 70 deka liszt kellett hozzá. Íme, a végeredmény:

Videó hiányában azt mondanám, hogy emeljük ki a fakanalat a tésztából (vagy mi ez), és számoljunk lassan kettőig. Kettőre le kell esnie egy darabnak a fakanálról. Ha addigra már lefolyt a fele, túl híg a tészta. Ha meg sem mozdul, túl sűrű, nehezen fog átmenni a nokedliszaggatón. Kiteszteltem, bizony, csak nektek. :)

Közben tegyünk fel JÓ SOK vizet forrni, egy kis olajjal és sóval, majdan helyezzük rá a nokedliszaggatót, és szaggassunk. Ha nincs ilyenünk, egy kisebb vágódeszkára öntsük a tésztát, és vagdossuk késsel a vízbe. 

Maximum 5 percig főzzük, addig gyújtsuk be a sütőt 180 fokra. Utána szedjük ki őket.

Most egy tálba tegyünk 500gr túrót, és feleannyi juhtúrót (én bryndzát vettem, kimérve), mindkettőt átnyomtam a krumplinyomón:

Ez a sárgásabb - és lágyabb - a juhtúró:

Még beletettem egy nagy tejföl felét, és még egy csapott evőkanál sót, és elkevertem:

Itt már tényleg nagyon unja az ember, de mindjárt kész! 

Kikenjük a tepsit - jelen esetben kacsazsírral:

Rátesszük a nokedlit és a tejfölös túrót:

Azután elsimítjuk rajta. 

Igyunk egy felest, koktélt, bármit, mert SEMMILYEN eszközzel nem lehet elsimítani. Inkább csak ráragad az eszközre a nokedli is... Azért csak küzdjünk, gondoljunk arra, milyen finom lesz... HA egyszer végre rákerül a túrós cucc...

És erre következne a pirított bacon, amit mi nem tettünk rá, mivel én nem eszem meg. Sorry. Úgyhogy ezt kihagyva, ráreszeltem a trappistát:

Éssss, mindeközben a sütő már tízszer bemelegedett, úgyhogy tegyük be, amíg megpirul rajta a sajt. 20 percre számítottam, 40-re hagytam bent. Voilá!

Ez a legnagyobb tepsim, 5-en ettük (de egész délután), beleértve két kisgyereket, és két adag maradt.

Amit nem mondtam, hogy maradt egy kevés túró. Az egésznek a harmada-negyede. Ebből körözöttet gyártottam. :)

Adjunk hozzá paprikát, borsot...

Paprikából kevesebbet, mint a képen, mert nagyon édes lett.

Egy fél lilahagymát:

És kész! :) 

Jó étvágyat, mindkettőhöz! :) 

Kétféle ember van: aki szereti a mogyoróvajat, és akit a világból ki lehet vele kergetni. 

Nos én nem is olyan rég kanállal meg tudtam enni egy fél üveggel egyszerre. Klasszikus módon lekváros kenyérre kenve, hát arról ne is beszéljünk...

Baromira hizlal, és nem is olcsó... Ez a süti pedig még rettenetesen cukros is... De legalább egyszerű, kábé tíz perc munka, és tíz másodperc alatt elfogy.

Szóval, a hozzávalók:

1 bögre mogyoróvaj

1 bögre cukor

2 tojás

1 kávéskanál vaníliaaroma

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só.

Eredetileg minden hozzávalóból kétszer ennyi volt, kivéve a tojást, de felezve is két tepsi lett belőle.

Na akkor kínkeservvel mérjünk ki egy bögre mogyoróvajat:

Sima, nem darabos, de szerintem a darabosból is ugyanilyen jó (sőt).

Ez egy fél kg-os üvegnek nagyjából a fele.

Napsütésben sütöttem. :)

Azután tegyünk mindent egy tálba, és habverővel keverjük össze. Amíg a tojást bele nem tesszük, nem könnyű - persze a gépnek nem probléma. Ennyi sütőport tettem bele:

És ennyi vaníliaaromát:

Keverte, keverte, de még mindig így nézett ki, a tojás nélkül:

Cserébe, miután beletettem a tojást, nagyon lágy lett:

A recept azt írja, formázzunk belőle golyókat, és nyomjuk le a tetejüket villával, így "mintás" tetejük lesz. Na nem, ebből ugyan nem formázunk golyókat. Száz év alatt se'. Leginkább a habnyomózsákot tudnám javasolni. De mivel nekem ahhoz sem volt kedvem (és elmosni is macerás), evőkanállal próbáltam kis adagokat a sütőpapíros tepsibe "halmozni":

Itt kissé elkeseredtem... De nem kellett volna. Ugyanis miután betettem őket 175 fokra a sütőbe, 9 percre (8-10 percet ír a recept), így néztek ki:

Oké, lehetnének szebbek, de azért egész keksz-formájúak, nem?! 

A belsejük lágy maradt, így a második adagot 15 percig sütöttem. Azok teljesen átsültek, igazi "ropogósak" lettek (de azért nem annyira, mint a háztartási keksz). Megpróbálom szemléltetni a különbséget.

Lágy belsejű:

Teljesen átsült:

Remélem, látszik. :) 

Végül itt egy kép, ez a kétharmada kb. az egésznek (összesen kb. 30db lett):

Jó étvágyat! :)

Tippek:

A vaníliaaromát helyettesíthetjük vaníliáscukorral.

Rendkívül édes. A cukrot nyugodtan lehet csökkenteni.

A párom szerint étcsoki-darabkák kellenének még bele.

A lágy belsejűek sosem száradnak ki teljesen, mindig kicsit lágyak maradnak. Gyakorlatilag hajlíthatóak. Nekem azok jobban ízlettek. (Mondjuk abból megeszek 8-at, a keményebből 2-t. Aztán abból megint 8-at... végül ha elfogyott, az összes többi keményet. Bár, addigra eltünteti a család...)

Nincs vele nagy munka, a sütőpapírnak hála, nem is koszol be száz edényt, viszont nyugodtan ki lehet rakni bármilyen vendégség esetén, még a gyerekseregnek is, mert nem nagyon morzsálódik. :)

Senki nem tudja abbahagyni - még azok sem, akik nem szeretik a mogyoróvajat, mert a végeredmény mogyorós, de inkább mogyorós süti/keksz/cookie, nem kifejezetten mogyoróVAJAS. 

Én nem értem, hogy lehet, de akármilyen kevés krumplipürét csinálok, mindig marad. MINDIG! (Lehet, hogy nem finom?...)

Most is maradt 2 adag, kábé. Négy szem krumpli, mondjuk, meg a sallang.

Nem is néz ki túl vonzón, ezt senki nem fogja már megenni. Lehetne belőle krokettet csinálni, például. Meg valami burgonyagombóc receptet is láttam. De végül a pogácsának álltam neki.

Ez ilyen ad-hoc recept. Beletettem 2dl tejben kis cukorral felfuttatott kb. 25gr élesztőt, egy tojást, legalább 3 teáskanál sót, és majdnem egy kg lisztet. 

A Nagykonyhagép pedig hősiesen dagasztotta. Ilyen szép lett:

Betettem a langyos sütőbe kelni:

Aztán rájöttem, hogy sajtot is tennék rá és/vagy bele, és el kellett mennem sajtért. Úgyhogy egy jó órát kelt.

Megkelt, hurrá, de baromi ragacsos volt a tészta. Negyedórán át csak dörzsöltem le a kezemről, miután kiimádkoztam végre a tálból.

Meg is kóstoltam, így nyersen, és még mindig sótlan volt, úgyhogy még kapott sót. (Csak a nyers tojás, ami gond lehet benne. Bár én még emlékszem a cukorral kikevert tojássárgájára... Mmm...)

Végül csak összeállt.

Úgy néz ki, mintha cipó lenne belőle. 

Kinyújtottam, ujjnyi vastagra. Valóban. Azután az egyik felére szórtam reszelt trappistát:

Ráhajtottam a másik felét, kinyújtottam, és ismét kapott sajtot:

Végül szép háromszög lett:

Azok ott a krumplidarabok benne. 

Kiszaggattam a közepes kerek formával.

Egy tepsit kikentem margarinnal:

És belepakoltam őket. Megkentem villával felvert tojással, amit megsóztam. Mármint a tojást, nem a villát.

És raktam a tetejükre is egy kevés sajtot. Egy centi hely van közöttük - nőnek, de inkább felfelé, és nem sokat.

Annyira kupis a konyhám, hogy már csak a széken jutott hely a tepsinek...

Majdan betettem őket, először 200 fokra, 10 percig, utána 175 fokra, elvileg ez még 10 perc lett volna, de 17 lett:

És most megmutatom, milyenek lesznek, ha végig 200 fokon vannak, olyan 25 percig:

Ugye, hogy sokkal szebbek???

Alulról a második sorban, a legbaloldalabbi (ilyen szó tuti nincs), az nem lapos volt, hanem eredetileg egy golyó. Az nem nőtt igazán, hanem inkább kicsit elterült. Integrálódott. :)

Mi beletunkoltuk egy kis natúrjoghurtba - konkrétan ez lett a vacsora, mert nem bírtuk abbahagyni. 

UI: Elnézést a nem egzakt receptért. Tulajdonképpen addig tegyünk hozzá lisztet, amíg már fel tudjuk emelni anélkül, hogy nyúlna, és ragaszkodna a táljához. Avagy a gyúródeszkához.

Egyéb: A sóra nagyon kell figyelni. Részemről egy sótlan pogácsa az ehetetlen kategória. És ebből két tepsi lett...

Jó étvágyat! :)

Igen, nem lett valami tuti a feltekerése. De finom, még azt is rá lehet fogni, hogy foszlós. Egy kicsit.

Hozzávalók: 1 bögre tej, 25gr élesztő, 5 bögre finomliszt, 1/2 bögre cukor, 2 tojás, 10dkg vaj/margarin.

The fecni:

Először is, egy bögre langyos tejben elkeverünk egy kiskanál cukrot, és beleszórjuk az élesztőt, majd letakarjuk, hogy felfusson.

Hát ez itt még inkább lustálkodik:

De még néhány perc múlva már erőt vett magán:

Közben "lazán keverjük össze" a többi hozzávalót, kivéve az élesztős tejet és a vajat. Mondtam a dagasztónak, hogy csak lazán. Nekem ne stresszeljen a Nagykonyhagép.

Következett az élesztős tej és a margarin, amit mikróban olvasztottam fel:

És akkor keverte. Vagyis dagasztotta. De ez csak keveredett.

Pont olyan, amilyennek így kép alapján elképzeljük... Úgyhogy az eredetileg 4,5 bögre liszthez még tettem egy kis lisztet. 

Itt már kezdett stresszelni a Nagykonyhagép. 

Itt meg már én is:

Ez volt a "ez soha az életben nem fog összeállni!!!"-pillanat.

Azt írta a recept még, hogy a végén csapkodjuk a tálhoz, hogy levegősebb legyen a tészta. Teljesen át tudtam érezni ezt a feladatot. 

Kitettem a gyúródeszkára, adtam hozzá MÉG LISZTET, így 5 bögrényi biztosan belement, és gyúrtam és csapkodtam. De még hogy. És összeállt!

Helyreállt a lelkibékém, és betettem a sütőbe, amit előzőleg langyosra melegítettem (50 fokra tettem pár percig, majd kikapcsoltam), egy tálban, konyharuhával letakarva, 30 percre. Megkelt. Kitettem a deszkára és hengert alkottam belőle. Elcseszett hengert.

Recept: vágjuk fel 16, vagy 10 részre. Hol ebben a logika? Miért nem 16 vagy 8 (esetleg 4, vagy 24)? 

Nekem 11 részre sikerült vágnom. Ebben aztán totálisan zéró a logika. :)

Megsodorgattam őket egyesével, 20-25 centi hosszúakra.

Azután, nos, feltekertem csigába, és a végét belenyomtam a közepébe. Biztosra veszem, hogy ennél mindenki jobban fel tudja tekerni, de nekem így sikerült.

Éééés most jön a trükk. Tegyük őket sütőpapíros tepsire (ja ez még nem a trükk):

Hanem: tegyünk a sütő aljába egy másik tepsit, benne bőven vízzel. Tegyük be középre a briósos tepsit, és MOST kapcsoljuk be a sütőt, alsó-felsőn, 200 fokra.

Várjunk 5 egész percet, majd vegyük ki őket, és kenjük meg villával felvert tojással, majd szórjuk meg cukorral. Így néznek ki ekkor:

Tegyük vissza őket még 10 percre. 

10 perc után vegyük ki alulról a vizes tepsit, és süssük őket még elvileg 20 percig, gyakorlatilag én a 16. percben kivettem.

Szépen megnőttek, és szép barnák lettek! És finomak is.

Néhányat lefagyasztottam, majd beszámolok az eredményről.

Íme egy belső kép:

Jó étvágyat! :)

Emlékszem, mikor kitört Magyarországon a muffinmánia. Még valahol van egy receptkönyvem is, amiből soha nem csináltam muffint. Mert ez olyan kis szerencsétlen süti. Nem izgalmas, nem érdekes, és mivel a kézügyességem kábé sehol nincs, szépen fel sem tudom őket díszíteni. De most kaptam a cuki kis rózsaszín formákat, úgyhogy nekiálltunk a gyerekekkel. Egész jó lett. Kicsit olyan... hamis aranygaluska ízű. 

Íme, a variálható alaprecept, ráadásul bögrés:

1 tojás

1 bögre cukor

2 bögre finomliszt

1 csomag sütőpor

250ml tej

125 ml napraforgó olaj.

Mi még tettünk bele: egy csomag vaníliás cukrot, és egy citrom reszelt héját.

Először kevergessük a tojást, utána tegyük bele a cukrot, majd a liszttel összekevert sütőport és a tejet, végül az olajat. 

Ezt most kivételesen nem a géppel, hanem a habverővel csináltuk. 

Kész. 

Ezek után fogtam a kis formákat, meg még két nagyot, amiben felfújtat lehet csinálni, és egy tepsibe tettem őket. A formáim szilikonok, de a két nagyobbat sem kentem ki. Pedig azt írja a recept, hogy vajazzuk-lisztezzük a formákat. Elvileg ez 12 darabhoz jó, nekem 9 formám van, de szerintem még legalább 6-ot megtölthettünk volna. Mondjuk ezek a formák kifejezetten picikék.

Igen, a fele melléfolyt. És SOHA, de soha ne töltsük színültig a formákat. Mert miután beraktuk a sütőbe 180 fokra, így fognak kinézni:

20 percig sütöttem őket. Aztán áttettem légkeverésesre, mert a belsejük folyt. 10 perc után egyértelmű volt, hogy meg fognak égni, úgyhogy kivettem őket. Megsültek rendesen. 

Később rájöttem, hogy bent maradt egy nagy tepsi a sütő aljában...

Egyet még forrón kivettem a formából - nem kellett volna. A többit csak áttettem a tálcára, formástul.

Miután az az 1 darab olyan szerencsétlenül jött ki a formából, megvártam, míg kihűltek. Akkor már könnyen kijöttek a formából - de akkor néztek ki csak igazán szerencsétlenül...

És ez a 6 legszebb!!!

Mit tegyünk, ha a sütink bűnronda? Öntsük le. :) 

Főztem egy vaníliapudingot, jó sok tejjel, hogy sodószerű legyen. Ráreszeltem egy kis étcsokit, és íme:

Itt van egy másik, fehér tányéron:

Hát nem gyönyörű?? :)

Ízre is finom lett. Nem az az "Uramisten-ilyen-jót-még-nem-ettem", nem, az az amerikai morzsasüti volt, lásd korábban. (A többiek szerint.) De maradéktalanul elfogyott. :)

Hát... Most mit mondjak... Nem szeretem a vadast... A marhát sem annyira, de ez olyan omlósra sikerült, hogy még én is megettem. 

Viszont, ez komoly kaja. Ezzel munka van. Ez húsos. Egészséges. Wattos. És a legtöbben szeretik. :)

Á, csak vicceltem. Egy mondatban elmondható:

Hagymás zsiradékon pirítsuk meg a sózott-borsozott marhaszeleteket, tegyünk rá egy nagy halom összevágott zöldséget, ha megpuhult, turmixoljuk le, és ízesítsük tejföllel meg mustárral. Kész!

Szóval, csak macerásnak adja elő magát, de inkább időigényes, és az is csak azért, mert össze kell vágni a zöldségeket.

Hozzávalók:

4 szelet marha (láttam már mindenféle verziót: fartő, lapocka... én úgy kértem, hogy "adjál valami marhát, mert vadast szeretnék csinálni", erre combot adott. Azt hiszem.)

só, bors

tejföl, mustár

liszt

sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, paradicsom - több sárgarépa, mint fehér, 1-1 a nagyokból, és 2 paradicsom.

Először is, időben vegyük le a húst a fagyasztóból, különben úgy járunk, mint én: amikor nekiállnánk, kiderül, hogy a hús még félig fagyott:

Nem adja vissza, de itt-ott jeges volt. Úgyhogy langyos vizet engedtem rá (egy szakács most biztosan a haját tépi), majd szépen egymás mellé sorakoztattam őket. Megszórtam mindkét oldalukat sóval és borssal. Erről nem vágtam le szinte semmit, ez így jó, ahogy van. (Állítólag.)

Mindeközben odaégettem a hagymát, amit most kacsazsíron tettem fel:

Nem baj, jó lesz! 

Ezután rátettem a húsokat:

Sülögettek legalább 20 percig, amíg összevágtam a zöldségeket. Kétszer fordítottam meg őket.

(Hoppá, az ott két fejfájáscsillapító. :D ) 

Íme, a zöldségek:

Amúgy, a petrezselyem-gyökér előtt álltam vagy tíz percig a boltban. Ez most a fehérrépa??? 

Zellerből és karalábéból pedig akkorákat vettem, hogy a fele ment csak bele. Így aztán a maradékot lefagyasztottam, együtt. Jól jön még.

Ezután rátettem mindet a húsra. És itt jöttem rá, hogy alulméreteztem az edényt:

Kapott még egy kis sót, utána pedig lehetett vele szórakozni, hogy úgy állítsam be a lángot meg a fedőt, hogy ne dobálja le, de egyáltalán rámenjen a fedele...

Végül kapott 3 babérlevelet. Írjuk fel valahová, mennyit tettünk bele, mert majd ki kell őket halászni turmixolás előtt.

Így hagytam bő másfél órán keresztül.

Szerencsésen összébb esett az egész. Halásszuk ki a babérleveleket és a húst:

Keverjünk össze 3 evőkanál tejfölt, 2 evőkanál liszttel:

Majdan öntsük a zöldségekre, egy evőkanál mustár társaságában:

És vegyük elő a botmixert. Vagy rúdmixert. Hiába fém, mindig kicsit félek beletenni a forró kajába. De bátorság is kell a főzéshez.

Távolítsunk el a konyhából minden élőlényt ehhez a művelethez: gyereket, kisállatot... Forró a cucc, és mi kavargatjuk, aprítjuk egy éles fém eszközzel, a pulton... 

Hamarosan így fog kinézni:

Kóstoljuk meg. Finom? Nem? Akkor még adjunk hozzá sót. Esetleg tejfölt, vagy mustárt.

Végül tegyük bele vissza a húsokat.

Egyet forr, és kész. :) Ne cseppentsük mellé, mint én, mert azonnal odaég, és kár is a finom szószért.

Ígérem, csinálok majd zsemlegombócot, de ezt mi most tésztával ettük. Kivételesen nem a fodros nagykockával, hanem spagettivel. :)

Jó étvágyat! 

Nem tudom megszokni, hogy kefir és nem kefír, de ez legyen az én bajom. Nagyon gyors süti, mindent összekeverünk, betesszük a sütőbe 180 fokra, és kész. Elvileg.

Hozzávalók:

4 tojás

200gr cukor

400gr finomliszt

1 csomag sütőpor

2dl olívaolaj

3,5dl kefir

végül gyümölcs, 10dkg, jelen esetben málna, de szerintem bármilyen bogyós jó 

A fenti sorrendben keverjük össze a hozzávalókat, illetve a lisztbe előzetesen belekeverhetjük a sütőport. Azt mondják az okosok (meg akik már tudnak normális sütit sütni). Én habverőfejjel csináltam.

Itt tartok az olívaolajnál:

Azt hittem, soha nem vegyül el az olívaolaj, de csak sikerült neki:

Végül beleöntöttem a kefirt. A nagy dobozos majdnem 4dl, beleöntöttem mindet, és bevallom, a lisztből is egy picit többet sikerült:

Azt írja a recept, hogy 26 centis kivajazott+lisztezett tepsibe tegyük, avagy tortaformába. 

Mivel nekem van egy éppen ekkora szilikon tortaformám, azt nem kenegettem, csak beleöntöttem a tésztát:

Majdnem színültig lett. Ezt a hibát többet nem követem el. Legalább 30 centis formába kellett volna önteni... De ezt ekkor még nem tudtam. 

Rászórtam a fagyasztott málnát, nem mértem, csak ahogy sikerült:

Majdan egy kanállal belenyomkodtam őket (tiszta élvezet):

És betettem a 180 fokos sütőbe. Légkeverés nélkül, valószínűleg ez is hiba volt. Elvileg 30-35 percig kellene sütni, majd tűvel szurkálni.

Hát én sütöttem. Szurkáltam. Sütöttem. Szurkáltam...

Majd az ötvenedik percben kivettem, mert féltem, hogy szénné ég.

Szépen kinőtt a formából. 

Bizony. Ez mind a süti. Ha ráállnánk, elérnénk a felhőket.

Képtelen voltam kivárni, hogy kihűljön, úgyhogy nagy sziszegések közepette lefejtettem róla a kb. 100 fokos formát. Nem ragadt bele, de egy darabot sikerült lemorzsolnom róla. Az eszköz (lásd: lapátka) sem volt megfelelő ahhoz, hogy segítsen kivenni a formából.

Azután elvágtam... És itt kezdtem káromkodni.

A belseje FOLYIK.

Az ott középen, na az totál nyers maradt.

Íme, egy szelet a széléről:

Javára szóljon, hogy a nem nyers részeit azonnal megettük. Mindet. Cukros, finomlisztes, ...és nagyon finom.

Szóval, hogy ti ne járjatok így:

Minimum 26, de inkább 30 centis tepsi/forma szükséges.

A légkeverést ne felejtsétek el beállítani, ha van rá opció.

SOKKAL, de sokkal több gyümölcsöt tegyetek bele. Rengeteget. Mert ahol a málna van benne, ott lett a legfinomabb. A tészta édes, a málna savanykás - maga a tökély. :) 

A páromnak ez "nem étel". Ez valami "édességféle".

A gyerekek meg én viszont imádjuk, és csak két összetevő kell hozzá: tészta meg búzadara. Na jó, még egy kis lekvár, esetleg porcukor nem árt. De én magában is megeszem. Addig eszem, amíg fér. Aztán még egy keveset.

Először, feltesszük forrni a vizet. Tegyünk bele sót és olajat.

Utána, bontsuk ki a tésztát. Bármilyen megfelel, nekem a fodros nagykocka jön be hozzá a legjobban. (Nekem minden kajához a fodros nagykocka jön be.) 

Így NE bontsuk ki a tésztát:

Erre az van írva, hogy 7-9 perc. Áldom a tésztagyártókat, hogy ráírják.

Így hát pontosan 8 percig főzöm, és meg is főtt ennyi idő alatt.

Először habzik, aztán fődögél.

Közben tegyünk fel egy laposabb lábosban kb 2dl búzadarát némi zsiradékon "pirulni". 2 főre. Én úgy mondanám, kb egy centi vastagon a kb 25 centis lábos aljába terítsük el. (A tészta mennyiségéről: két maréknyit szoktam tenni/fő. Jelen esetben még egy kicsit, mert ezt MINDET meg fogom enni, ami marad...)

Látjátok azokat a sötétebb kis szemeket? Na azok odaégtek. Villámgyorsan zárjuk el, mert a következő másodpercben feketék lesznek és ehetetlenek.

Öntsünk rá kb 2dl FORRÓ vizet. Nagyon sokáig nem tudtam igazán jól megcsinálni a grízestésztát (sem...), azután a nagymamám elárulta, hogy FORRÓN öntjük rá a vizet. És figyelmeztetett, hogy VIGYÁZZAK, felcsap a gőz.

Elkeverjük, ne tocsogjon a vízben, de azért érjen el lehetőleg mindenhova. Így néz most ki:

Fedjük le, és hagyjuk békén. Neki is kell a pihenés.

A tészta közben tuti, hogy megfőtt, leszűrjük. Itt a kedvenc eszközöm:

Egy áldás ez a szűrő. Nagy, könnyű elmosni, de a lyukak kicsik rajta. És ha a gyerek nekiáll a földhöz verni, azt is túléli, és csodás hangja is van.

A tésztát tegyük a búzadarába, és keverjük össze.

Keverjük még, mert nagy darabokban van a búzadara (ismétlem, én ÍGY IS megeszem... mindet...):

ÉS kész. Kiszedjük tányérra, teszünk rá lekvárt... 

Illetve porcukrot, lásd első kép. Jó étvágyat! :) 

Egyéb: ha a tészta nagyon gyorsan megfő, hagyjuk a búzadarát még 10 percig állni. Akkor biztosan nem marad kemény. 

Nagymamám azt is mondta, annak idején a férfiak sósan ették. Lehet, ezt kellene kipróbálnom. És akkor már végre étel lenne szegényből... :)