Valóban elfelejtettem búzadarát venni, pedig a tejbegríz, a világ legdedósabb étele, nagyon megy nálunk. Én kb. 10 éves koromig azon éltem. De lehet, hogy 14. 16?... 

A nyomorult tejberizs viszont sosem sikerül, mindig kicsit kemény marad a rizs. DE most megtaláltam a jó receptet!!

Hozzávalók, duplázva, mi négyen megettük majdnem az egészet:

30dkg kerekszemű rizs

4dl víz

10dkg margarin

1liter tej

6ek cukor

1cs vaníliás cukor.

A szemproblémánál rögtön elakadtam, mert csak hosszúszemű rizs volt itthon. 

Van továbbá egy picike mérlegem, de egyébként ezt a csőrös kancsót szoktam használni, rajta van a térfogat, és a cukor meg a liszt súlya:

Nos, a 30dkg rizs az pontosan 4dl. A képen azért nem pont annyi, mert nem teljesen egyenesen áll a mérőkancsó, de amikor letettem a vízszintes pultra, pont annyi volt. Persze, ha egy picit kevesebb, az sem lényeges, 28dkg rizzsel is pont jó lesz.

Beleöntöttem egy jó magas lábosba, rá pedig a 4dl vizet, és feltettem nagylángra:

Kb. 10 perc múlva beszívta az összes vizet:

Ekkor lemértem a 10dkg margarint, és darabokra vágva beledobáltam:

És gondoltam, megvárom amíg felolvad. Na nem, azonnal elkezdett leragadni az egész, úgyhogy gyorsan beleöntöttem a tejet, és kevergettem:

Úgy néz ki, mint a madártej. Beletettem még 4 púpozott evőkanál cukrot, de ez a végén megkóstolva kevésnek bizonyult, úgyhogy tegyünk bele nyugodtan hatot, és egy csomag vaníliáscukrot. Lefedtem, és hagytam buborékolni. 

Pontosan 10 perc múlva kifutott. Így levonhatjuk a tanulságot, hogy 8 deci tejjel is finom lesz. És a tűzhelyet sem kell már átfesteni fehérről sárgára.

Legkisebb lángra vettem, kicsit nyitva hagyott fedővel főtt tovább, még 20 percet.

Aztán elzártam, és el is készült. :) 

Megpuhult a rizs, és bármibe lefogadtam volna, hogy mindenki kakaóporral fogja enni. Én azzal ettem, pontosan addig, najó, egy kicsit tovább, amíg már rá se' bírtam nézni.

De azért csináltam egy extra verziót is. Fagyasztott málnát tettem rá, és meglocsoltam málnaszörppel.

Íme:

Úgysem fogja senki megenni így, gondoltam én. Végül is tényleg senki, csak a rajtam kívüli családtagok mindegyike. Legalább nekem megmaradt az összes kakaópor. :)

Egyéb: A vége felé lehet kóstolgatni, és szabályozni a cukor/egyéb édesítő mennyiségét.

Friss gyümölccsel biztosan még finomabb.

Elronthatatlan. Csak arra kell figyelni, hogy ne ragadjon le, miután beszívta a vizet - utána pedig ne fusson ki, mert sikálhatjuk a tűzhelyet. 

Jó étvágyat! :) 

A morzsasütin, meg az üveghegyen túl, a kezdők és kétbalkezesek és lusták és időhiányosak, szóval az én legjobb barátom a konyhában: a sütőzacskó.

Itt benne a kész csirke:

Itt meg ő:

Végy néhány csirkecombot. Ha jóban vagy a hentessel, az gond lehet e témában. Ugyanis én bementem, és azt mondtam, némileg mormogva, félig magamnak: "Kérek szépen 3 csirkecombot, ami szétvágva lesz 6, az pont elég." Aztán elkezdtünk beszélgetni, olyasféle világmegváltó dolgokról, mint a globális felmelegedés, a magyar húsáru minősége, meg fontosabbakról is, mint például a gyerekek iskolai felvételije, és így kaptam 6 egész csirkecombot. 

Nem tűnt fel, nem, a súlya sem, az ára sem, itthon sem. Aztán kicsomagoltam:

Ennyit még húsrajongó csemetékkel sem eszünk meg egyszerre. Áááááááá. Hármat lefagyasztottam:

Csak annyira fogom meg, amennyire muszáj...

A maradék hármat azért becsülettel megmostam, és leszedegettem a pár darab rajta maradt tollizét. 

Utána keresni kezdtem a csirkefűszert. Ezen az egyen kívül semmit nem találtam:

Hát, akkor most pulycsirke lesz. Megnéztem: van a fűszersóban SÓ, de nekem mégis mindig sótlan marad egy kicsit a hús, úgyhogy be is sóztam, utána rádörzsöltem az egész zacskónak kb. a felét.

Ezután elővettem egy sütőzacskót. Úgy tűnik, hogy menten kiszakad, de nem, ez csak a látszat. Beletettem a 2 combot, összekötöttem a végét - mellékelnek hozzá összekötő műanyag "záróklipszet" -, villával kicsit kilyuggattam, és betettem a 200-220 fokos sütőbe, középtájra, alsó-felső sütésre.

Másfél óra múlva kivettem. Az első képen látható zacskóstul, itt már kibontva:

Én még simán sütöttem volna egy fél órát, hogy ropogós széndarabka legyen, de az az igazság, hogy ennyi elég neki.

Kész! Már csak köret kell hozzá. Kivéve, ha a fent említett húsevő csemetékkel rendelkezünk. Összéletkor: 7 év, teljesen lerágott csirkecombok száma: 3, plusz elfogyott mellé egy kisüveg csemegeuborka, és egy tekercs papírtörlő. De köretet NEM kérnek.

Mégis meg kell volna sütnöm mind a hatot... :)

Szegény kelkáposzta-főzeléket alig esszük.

Nade ma a párom elment almáért meg körtéért. És hazaállított ezzel:

Próbáltam bólogatni, meg minden, de leginkább a WTF?? jutott eszembe.

Kelkáposzta! Csinálj főzeléket! - mondta ő. Ja, jó. 

A nagy előnye, hogy nagyon olcsó, és tíz perc a munka vele. Elvileg. Nekem huszonöt. 

Először leszedtem a külső héjait, vagy mije van ennek. Azok úgyis nagyon koszosak.

Azután gondoltam, hogy levágom a torzsáját (az sem tuti, hogy van neki), és akkor majd jól szétesik leveleire.

Na nem, ez nem esik szét. Egyesével kell letépkedni és megmosni a leveleit. Nagyon utálatos!! Kábé a felénél meguntam, de nem is kellett az egész, mert így is rengeteg lett. Utána elkezdtem összevágni. 

Szépen összevágtam egyet...

... majd egy csomót egyszerre, hogy ne tartson az idők végezetéig:

Beletettem mindet egy lábosba. A képen látható lábos 4 literes, és majdnem tele lett a FÉL kelkáposztával.

Ezután következik a krumpli. Felnőttenként 2, gyerekenként 1 szem krumplival szoktam számolni, ha sok benne a hiba (=nekem nem tetsző rész), akkor még egyet beleteszek. Például itt egy felnőtt mennyiség:

Meghámoztam, megmostam, összevágtam, nem túl kicsi kockákra, és betettem a káposzta mellé. Utána feltöltöttem vízzel, amíg ellepte. Tök jó volt: egy kézzel nem bírtam tartani a lábost, ha két kézzel fogtam, nem tudtam kinyitni a csapot, a vízfeltöltős kanna meg koszos... 

Mindegy, felraktam, alágyújtottam, megsóztam, tettem bele egy teáskanál ételízesítőt, lefedtem, és miután felforrt, otthagytam. Húsz percig elvan ez nélkülem is. 

Tévedtem. Ez valami fitness káposzta lehetett, mert futni kezdett.

Menjél vissza a lábosba, de sürgősen!!!

Így zubogott. Visszább vettem a lángot.

Húsz perc elteltével megkóstoltam, totál sótlan volt, úgyhogy utánasóztam. 

Na és akkor, csináljuk meg a rántást! Mi a csomómentes ellentéte? A rántás!

Egy evőkanál kókuszzsírra tettem két evőkanál lisztet:

Őrült kevergetésbe kezdtem. Az égvilágon semmi nem történt.

További tíz perc után még mindig nem történt semmi.

Szépen buborékol, szép világossárga, és? Most mi van??? 

Mindegy, beletettem egy gerezd fokhagymanyomón átnyomott fokhagymát. Ez a művelet 2,5 másodpercet vett igénybe. Mit csinált a rántás? Azonnal odakapott. 

Kétszer megkevertem fokhagymástul, és beleöntöttem a káposztás-krumplis lébe. Profi módon kevergettem legalább három percig.

De valahogy gyanús volt. Miért ilyen a színe? Mi nem stimmel??? Aki megmondja, azé a pirospont... 

Aztán rájöttem.

A rántásba bele kellett volna tenni egy teáskanál pirospaprikát is.

Hát, jobb későn, mint soha.

Elkevertem. És íme! 

Jó étvágyat!

Egyéb: Még egyszer utána kellett sóznom. A krumpli nagyon sok sót "felvett".

Nagyon olcsó étel. A hozzávalók összessége: egy kis fej kelkáposzta, fejenként 2 (közepes) szem krumpli, olaj/zsír, liszt, egy gerezd fokhagyma, ételízesítő, só. 

Valamilyen feltétet illik csinálni hozzá, mi virslivel ettük, mert mindenki olyan éhes volt már, hogy nem volt idő húst sütögetni hozzá. És kenyérrel az igazi.

Az egyik gyerek a krumplit eszi ki belőle, a másik a káposztát, apa meg amit meghagytak. :)

Életem első sütije, ami ehetőre sikerült, a "lusta asszony túrós sütije" volt. Majd felrakom.

Az volt az, amikor a szélesebb család tagjai mind megkérdezték: Ezt tényleg TE csináltad???

Azután elismételték a kérdést lassan, tagoltan, hátha nem értettem.

Szóval a morzsasüti előnyei, hogy nem kell gyúrni-dagasztani-kelesztgetni-elcseszni vele egy fél délelőttöt, és mégis mindenki rácuppan. Íme, egy gyümölcsös verzió.

Amerikai a recept, először átszámolgattam, aztán fogtam egy bögrét, és úgy döntöttem, jó lesz az cup mértékegységnek... A tepsi méretét is átszámoltam: 22,5X33cm... Köszi... Egy kábé 25X25-ösben csináltam. Magyarul: kicsit nagyobb, mint egy átlagember nagyarasza. (van ilyen szó egyáltalán???)

Fecni:

Először is, kimérjük a gyümölcsöket. Vettem egy fagyasztott 750gr-os bogyós gyümölcsöt, és kimértem vele 4,5 bögrényit. Majdnem az egész belement. Ebben van ribiszke is, az a kis piros bogyó, na attól lesz savanyú a süti. 

Beletettem a tálba a gyümölcsöket, és rászórtam 4 evőkanál cukrot:

Ha nem lenne fagyott, itt nekiültem volna egy kanállal...

Begyújtottam a sütőt, 175 fokra. Hahaha... Eltekertem a rajta lévő 2db gombot 150 és 200 közé, alsó-felső (király, ász) beállításra. Emlékszem, amikor gyufával gyújtogattuk be a sütőt. Ó, de rég volt!

Utána rátettem a nagykonyhagépre a sima keverő eszközt:

És elkezdtem beleszórni az összes többi hozzávalót. Barnacukor nem volt itthon, csak nádcukor, de sima is jó. Ráadásul a nádcukorból 1,5 helyett csak éppenhogy 1 bögrényi. Ettől még a bögrém is kétségbe esett...

"Ááááááááá, mit csinál ez már megint?!"

Ha mindent beleszórtunk, jöhet a szerecsendió. Nekem csak egészben van itthon, és egy iciri-piciri reszelővel szoktam reszelni, ami azért remek, mert alig bírom tartani a reszelőcskét:

És itt ejtettem bele a keverőtálba...

Kevertettem egy kicsit a géppel, ami által majdnem kifolyt a tálból az egész. Pedig a tál 4,6 literes, szóval ehhez a sütihez hívhatunk vendégeket, mert RENGETEG lesz belőle.

Utolsóként következett a vaj. HOGY???? mérjek ki 1,5 bögre vajat? Gondoltam, belekenem a bögrébe... Aztán végül fogtam a 250 grammosat, amiből reggel kicsit fogyasztottunk, és belehajítottam:

Nem, nem keverte el a gép. A szenya!!

Úgyhogy fakanállal leszedegettem a keverőlapátról, és - kissé idegesen - összetörögettem a tálban. A fakanállal.

Stresszlevezetésnek se rossz:

Ezután már hajlandó volt összekeverni:

Úgy néz ki, mint egy reggelire való müzli. Itt már kissé vicsorogva, de mosolyogtam, mert mindjárt kész...

Beleszórtam a tálba kábé a felét: 

Rá a gyümölcsöt, amin közben itt-ott megolvadt a cukor:

És rá a zabpelyhes müzliség másik felét:

Ennyi! Betesszük a sütőbe, rácsra, középtájon. A recept szerint 30-40 percig sütjük, ami azt jelenti, hogy pontosan a 35. percben kivettem.

Ahogy belekanalazunk, kenődni kezd. A gyümölcsök összekenik a többit, úgyhogy csak kanállal fussunk neki.

Itt megállapítottam, hogy savanyú. Úgyhogy vagy NE tegyük bele a k.csög ribiszkét, vagy tegyünk bele több cukrot. Éppen nyúltam volna a porcukorért, hogy úgy 1-2 kilót rászórjak, amikor arrajárt a párom, és se' szó, se' beszéd, beleevett.

Aztán felkiáltott: Ez maga a TÖKÉLY!

Azért teszteltem anyósomon is. Neki sem volt savanyú. Úgyhogy lehet, hogy bennem van a hiba...

Egyébként, ultrajó vaníliafagyival lenne. Természetesen nincs itthon. És nekem nincs kedvem elmenni a boltba. Tekintve, hogy másnak sincs, most anélkül esszük. :)

Jó étvágyat!

Imádjuk a szószos húsokat. 

Na jó, a család nagyrésze. Én a majdnem-széndarabka-húshoz-szinte-semmi-köze-már-ra esküszöm. Mert az tutira megsült...

Találtam egy CAMEMBERTES receptet. Aki nem szereti, az se' aggódjon: végül nem érződik benne erőteljesen a camembert, annyira nem, hogy a 3 éves gyerekem is megette, pedig ő kizárólag "tjappistát" eszik.

Azt még nem mondtam, hogy a sütni-főznivalót ki szoktam írni egy fecnire. Ugyanis a géphez nem szívesen nyúlok, mikor tiszta kulimájsz a kezem, a telefonom pedig, nos... Eddig kétszer úszott a mosogatóban, és kétszer esett a földre. Innen üzenem a családnak, hogy bármikor feladhatja, szerintem csak azért működik, mert szeret engem. (Vagy utál, csak makacs.) A fecni további előnye, hogy nem kell elolvasni a sok rizsát. :)

Íme, a fecni:

The chicken:

Ez egy "szép" csirkemellfilé. Kb 60 dkg. Merthogy rohadtul háklis vagyok. MINDENT levágok róla, ami nem szimpi. Egy mikrogramm fehér része sem marad, mire felvágom, kizárólag a színhús.

De először, aprítsuk fel a hagymát. Utálok hagymát aprítani, de bedöglött az elektromos aprító, így hát lőn:

Nem kell túl kicsire, a szószban úgysem látszik... :)

Utána felrakok egy kis kókuszzsírt/kókuszolajat/egyéb olajat/egyéb zsírt, ez itt kb 2 evőkanálnyi:

Na ezzz, ez jól néz ki. A kókuszzsír, amúgy, íztelen, és újrafelhasználható.

Ha kicsit megolvadt, rákaparom a hagymát.

Olyan tíz percig szoktam várni, közben néha megkeverem, amitől teljesen profinak érzem magam. Ha itt-ott kezd megbarnulni, pánikszerűen elzárom, vagy leveszem a tűzről. 

Ezután ráteszem az összevágott csirkét, megsózom, és szórok rá egy kis borsot is:

Sótémában nem tudok tanácsot adni. Sózzuk meg egy teáskanálnyival, első körben. Mindegyik só másként sós, nem értem, miért nincs erre valami megoldás, de így van... Plusz: a camembert is sós! 

Majdan addig kevergetjük, piszkálgatjuk a fakanállal (ismét profinak tűnünk), amíg mindenhol ki nem fehéredik. Akkor öntünk alá egy deci vizet, lefedjük, és várunk harminc percet. Mániákusok, mint én, várjanak negyvenet. Ha közben elfogy alóla a víz, tegyünk még alá egy fél decit.

Közben keverjük össze a 1,5 dl tejszínt, 1 ek lisztet, 2 ek tejfölt. MINDIG kis habverővel csinálom, mert különben soha az életben nem lesz csomómentes. Gőzöm sincs, régen hogy csináltak minden fakanállal.

Ha kész, elmoshatunk mindent, főzhetünk egy adag rizst, és elővehetjük a reszelőt, a camembertet, meg valami nyugtatót/pálinkát.

Így néz ki a hús, amikor kész:

Biztos, ami biztos, egy húst félbevághatunk, így ellenőrizve, hogy jó-e. Vagy kérjünk meg rá valakit.

Öntsük a tejszínes szószt a húsra, és kevergessük fakanállal, amíg bugyogni nem kezd.Vegyük le a legkisebb lángra.

Vegyük be a nyugtatót/pálinkát, és kezdjük el reszelni a camembertet. A legkisebb lyukon reszeltem, ami van a reszelőn:

Nem azon, amelyik olyan fura, hanem amin normálember a normálsajtot szokta reszelni. Mert a nyamvadt camembertet NEM LEHET lereszelni.

Kb. ezen a ponton bántam meg az egészet:

Végül csakazértis beletettem mindet a szószos csirkébe, és 1-2 percet vártam. És felolvadt!!

Kész:

Jó étvágyat!

Egyéb:

Valóban nem erőteljes benne a camembert íze, aminek örültem, mert bár szeretem ezt a sajtot, töményen nem tudok sokat enni belőle.

A család el volt ájulva. De kevésbé sajtkedvelő avagy szószos húsért nem rajongókért nem vállalom a felelősséget. :)

Nekiálltam túróstáskát sütni. Mert miért ne valami állati macerással kezdjük?!

Ezt a képet raktam ki a Facebook-ra, hadd' lássák, mennyire baromi jó vagyok:

De nektek megmutatom, mennyire nem vagyok jó. Hátha nektek mind ilyen szépre sikerül...

Íme a hozzávalók:

2 dl tej

25gr élesztő

8dkg cukor

50dkg liszt

1 csipet só

3 tojássárgája

125ml olaj

Töltelék:

2 tojás

15dkg porcukor

50dkg túró 

Először mérjük ki az élesztőt, ami azért jó, mert 42gr az egész. Annak a fele 21gr (nem volt egy ilyen film?), tehát a felénél egy picit több kell:

Langyosítsunk meg 1dl tejet, miután beletettünk egy kanál cukrot, és elkevertük. Tegyük a mikróba 20 másodpercre a tejet. Én ezt elfelejtettem, és beletettem kapásból az élesztőt is.

(Ezt a "belemorzsolás" dolgot felejtsük el. Az élesztő puha. Hogy lehetne elmorzsolni?! Tépkedjük apró darabokra, és dobáljuk a tejbe. Ha teljesen összekentük a kezünket, akkor jó.)

 Mindegy, betettem élesztőstül a mikróba. Így is felfutott, igazán rendes volt...

Tegye fel a kezét, aki szerint gusztustalanul néz ki. Ugye?...

Ezután elővettem a nagykonyhagép, aki nélkül semmit nem tudnék a konyhában elvégezni, szóval az ő dagasztófejét. Így néz ki:

 A recept szerint tegyük a tálba a lisztet, annak a közepébe az élesztős tejet, majd az összes többi hozzávalót, és gyúrjuk össze. De nekem eszembejutott valahonnan a ködös múltból, hogy "először mindig keverjük habosra a tojást és a cukrot". Nem vezetnek ám meg engem ezek a receptek! Beletettem szépen a keverőtálba a tojást és a cukrot, és ügyesen bekapcsoltam. 

Semmi nem történt.

Öt perc dagasztás után:

...még mindig semmi nem történt. Úgyhogy fogtam, és beleöntöttem a tejet is.

Jajj de szép!!! Végre kevert rajta!! 

Itt aztán meguntam, és beletettem a lisztet, az élesztős tejet, és minden egyéb hozzávalót. Aztán adj' neki! Nagykonyhagép ON.

 Szépen ráragadt a dagasztófejre. 

Sajnos, kénytelen voltam kézzel megfogni. Kettőt gyúrtam rajta, és betettem a kelesztőtálba.

Ronda kis golyó lett. És azt hiszem, nem kellene ilyen réseknek lenni rajta. Mindenesetre ezután rátettem a kelesztőtálra a tetejét, majd a tálat a radiátorra. Hideg volt ugyan, mert épp nem ment a fűtés, de hátha a fűtőtest gondolatára is megkel.

Amíg várunk, 45-60 percet, elpakolhatjuk a konyhát, és megcsinálhatjuk a tölteléket: felverjük a tojásfehérjéket (egy kiskanálnyi cukor hozzáadásával talán nem őszülünk bele, amíg felverődnek), és összekeverjük a porcukorral és a túróval. A túrót törjük össze villával/nyomjuk át krumplinyomón/bármely egyéb fantáziadús módszerrel tegyük simábbá, finomabb lesz a töltelék. 

45 perccel később: megkelt.

Kinyújtottam a tésztát kb fél centi vastagra, jó sok liszten, majd levágtam egy papírt kb 8X8 centisre (vonalzó és olló jó, ha van otthon).

Ezután kiskéssel szép szabályos négyzetekre vágtam őket.

A matektanárom tuti megdicsérne! Főleg azért ott balközépen.

Ezután egy evőkanálnyit tettem mindegyik közepére. Kivéve, amelyik kicsit nagyobb lett, arra kicsit többet. Teljesen mindegy, mennyit teszünk, mert amikor megfogjuk a két-két szembenlévő sarkát, középre húzzuk, majd kicsit megtekerjük, úgyis elkezd kifolyni a töltelék.

Itt még olyan szépek voltak... De a sütőben még tovább nőnek.

Melegítsük be a sütőt 200 fokosra, légkeverés nélkül.

Amíg melegszik a sütő, egy evőkanél tejet keverjünk össze egy tojássárgájával, és kenjük meg a táskák tetejét ecsettel. Mindenhová le fog folyni róluk, de az nem probléma.

Végül, toljuk be őket a sütőbe, sütőpapíron, 25 percre.

Voilá! 

Tippek: 

- A töltelékbe, mint abszolút egészségtudatos konyhatündérek (?), tehetünk például eritritet is. Legalább kétszer annyit, mint amennyi a cukorból kellene, különben nem lesz elég édes. A tésztába NE tegyünk eritritet, mert nem kel meg.

- Kicsit jobban húzzuk össze a tésztát, hagyjunk többet, amit összecsippentünk, akkor nem jönnek annyira szét, mint nekem.

- Végül megszórhatjuk porcukorral.

- Gyerekek is segíthetnek: a tölteléket összekeverni, négyzet alakú kivágóval a tésztából kivágni őket, vagy a tölteléket rájuk kanalazni.

Egy biztos: FINOM.