Imádjuk a szószos húsokat.
Na jó, a család nagyrésze. Én a majdnem-széndarabka-húshoz-szinte-semmi-köze-már-ra esküszöm. Mert az tutira megsült...
Találtam egy CAMEMBERTES receptet. Aki nem szereti, az se' aggódjon: végül nem érződik benne erőteljesen a camembert, annyira nem, hogy a 3 éves gyerekem is megette, pedig ő kizárólag "tjappistát" eszik.
Azt még nem mondtam, hogy a sütni-főznivalót ki szoktam írni egy fecnire. Ugyanis a géphez nem szívesen nyúlok, mikor tiszta kulimájsz a kezem, a telefonom pedig, nos... Eddig kétszer úszott a mosogatóban, és kétszer esett a földre. Innen üzenem a családnak, hogy bármikor feladhatja, szerintem csak azért működik, mert szeret engem. (Vagy utál, csak makacs.) A fecni további előnye, hogy nem kell elolvasni a sok rizsát. :)
Íme, a fecni:
The chicken:
Ez egy "szép" csirkemellfilé. Kb 60 dkg. Merthogy rohadtul háklis vagyok. MINDENT levágok róla, ami nem szimpi. Egy mikrogramm fehér része sem marad, mire felvágom, kizárólag a színhús.
De először, aprítsuk fel a hagymát. Utálok hagymát aprítani, de bedöglött az elektromos aprító, így hát lőn:
Nem kell túl kicsire, a szószban úgysem látszik... :)
Utána felrakok egy kis kókuszzsírt/kókuszolajat/egyéb olajat/egyéb zsírt, ez itt kb 2 evőkanálnyi:
Na ezzz, ez jól néz ki. A kókuszzsír, amúgy, íztelen, és újrafelhasználható.
Ha kicsit megolvadt, rákaparom a hagymát.
Olyan tíz percig szoktam várni, közben néha megkeverem, amitől teljesen profinak érzem magam. Ha itt-ott kezd megbarnulni, pánikszerűen elzárom, vagy leveszem a tűzről.
Ezután ráteszem az összevágott csirkét, megsózom, és szórok rá egy kis borsot is:
Sótémában nem tudok tanácsot adni. Sózzuk meg egy teáskanálnyival, első körben. Mindegyik só másként sós, nem értem, miért nincs erre valami megoldás, de így van... Plusz: a camembert is sós!
Majdan addig kevergetjük, piszkálgatjuk a fakanállal (ismét profinak tűnünk), amíg mindenhol ki nem fehéredik. Akkor öntünk alá egy deci vizet, lefedjük, és várunk harminc percet. Mániákusok, mint én, várjanak negyvenet. Ha közben elfogy alóla a víz, tegyünk még alá egy fél decit.
Közben keverjük össze a 1,5 dl tejszínt, 1 ek lisztet, 2 ek tejfölt. MINDIG kis habverővel csinálom, mert különben soha az életben nem lesz csomómentes. Gőzöm sincs, régen hogy csináltak minden fakanállal.
Ha kész, elmoshatunk mindent, főzhetünk egy adag rizst, és elővehetjük a reszelőt, a camembertet, meg valami nyugtatót/pálinkát.
Így néz ki a hús, amikor kész:
Biztos, ami biztos, egy húst félbevághatunk, így ellenőrizve, hogy jó-e. Vagy kérjünk meg rá valakit.
Öntsük a tejszínes szószt a húsra, és kevergessük fakanállal, amíg bugyogni nem kezd.Vegyük le a legkisebb lángra.
Vegyük be a nyugtatót/pálinkát, és kezdjük el reszelni a camembertet. A legkisebb lyukon reszeltem, ami van a reszelőn:
Nem azon, amelyik olyan fura, hanem amin normálember a normálsajtot szokta reszelni. Mert a nyamvadt camembertet NEM LEHET lereszelni.
Kb. ezen a ponton bántam meg az egészet:
Végül csakazértis beletettem mindet a szószos csirkébe, és 1-2 percet vártam. És felolvadt!!
Kész:
Jó étvágyat!
Egyéb:
Valóban nem erőteljes benne a camembert íze, aminek örültem, mert bár szeretem ezt a sajtot, töményen nem tudok sokat enni belőle.
A család el volt ájulva. De kevésbé sajtkedvelő avagy szószos húsért nem rajongókért nem vállalom a felelősséget. :)
