Eredeti Jamie Oliver-recept. A honlapjáról. Bizony. És csak egy módosítást végeztem: "sötétbarna cukor" helyett, akármi legyen is az, tökhófehér cukrot tettem bele. 

Hozzávalók:

100gr dióbél

5-6 banán

125gr vaj, szobahőmérsékletű

125gr cukor

2 tojás

200gr liszt

2 tk. sütőpor

1 tk. szódabikarbóna

1 tk. őrölt fahéj

egy csipet só

olívaolaj (kb. fél deci)

Mindenekelőtt a diót 5 percre betesszük 175 fokra a sütőbe. "Amíg fantasztikus illatuk nem lesz." Hát, ezeknek aztán nem lett fantasztikus illatuk, de még csak realisztikus sem. Mindegy, bent voltak, kijöttek.

Utána összekeverjük a hozzávalókat, kivéve a banánt és az olívaolajat. És a lisztet is, mivel én a habverőfejjel kevertettem a lisztig:

Ekkor lecseréltem a sima keverőfejre, és beletettem lassanként a lisztet is:

Olyan állaga lett, mint egy vajkrémnek. 

Majdan összetörtem 5db banánt villával. Nem kell agyonverni őket, csak úgy nagyjából összetörögetjük villával. Megjegyzés: a mély tál tökéletesen és bosszantóan alkalmatlan a feladatra.

A diót is nagyjából vagdossuk össze. Ez a Jamie ilyen nagyjábóli receptes... Nem mintha bánnám.

Van nekem egy ilyen "hintakésem", merthogy milyen jó lesz fűszereket aprítani vele, sokba is került, menő is meg minden.

Három éve áll a szekrényben. Na most! Most aztán nagyjából felvágom a diót vele, de profi módon!

Nos, alacsonyan, de legalább össze-vissza repkedtek a diódarabok...

A banánnal együtt belekevertem a tésztába, ez kábé kettő perc.

Oké, most jön a bűvésztrükk a sütőpapírral. Kicsit (?) hülyén éreztem magam közben, de hát Jamie az Jamie. Szóval, fogjunk egy darab sütőpapírt, akkorát, ami majd bőven belefér a kenyérformába (őzgerincszerű), gyűrjük össze, és tartsuk csapvíz alá. Igen. Kétszer elolvastam ezt a részt, és tuti.

Remek, most pedig terítsük le, és kenjük be mindkét felét olívaolajjal. Igazából azt írta, hogy nyomkodjuk rá az olívaolajat, de nekem nagyon nem volt kedvem megfogni az olajos papírt. Úgyhogy kenőtollal (ecsettel) csináltam.

Végül beletesszük a formába. 1 literes formát ír, hát nem tudom, ez hány literes, sztenderd őzgerinc, gerinc nélkül.

Beleöntjük a tésztát, és betesszük a sütőbe 175 fokra egy órára.

Egy óra múlva megszúrjuk. Én 63 percig sütöttem, akkor már nem ragadt rá semmi a tűre.

Kiborítva:

Le lehet húzni róla a papírt, még nekem is sikerült, éppcsak egy kicsi darabka jött le róla.

Persze, várni kellene vele egy kicsit. Csakhát, már a sütés 30. percénél olyan isteni illata van, hogy mire letelik az egy óra, a család már toporzékol. Fel is vágtam rögtön:

Finom lett, bár nekem túl édes, szerintem kevesebb cukor is elég lenne. Meg esetleg csokidarabkák bele. Jamie csokoládévajat csinált hozzá - én nem. De úgy lehet tökéletes.

Másnapra még finomabb lett, pedig csak alufóliába tekertem, és kint hagytam a pulton.

Jó étvágyat! :)